Az indiaiak fogalma az időről gyökeresen eltér attól, amit mi gondolunk. Kezdődik azzal, hisznek a reinkarnációban. Ezért aztán nem feltétlenül kell mindent belezsúfolniuk ebbe a rövid 70-90 évbe, amelyet a földön töltenek. Tudom, hülyén hangzik, de tényleg ez a szemlélet van bennük. Itt nincs is olyan kifejezés, hogy „egyszer élünk”. Nem is izgatják magukat azért, ha valami kimarad az életükből. Viszont nem is féltik annyira. Hiszen úgyis van még sok millió, amíg ki fognak lépni ebből a körforgásból. Nem lehetetlen, hogy ez az oka a maximális igénytelenségüknek is.

A másik különbség, hogy a hindu vallás miatt felfoghatatlanul hosszú időszakokban gondolkodnak. Nekünk (már azok, akik nem a kreacionizmus hívei) szerintem mindig is gondot okoz a földtörténeti korok elképzelése. Én legalábbis semmit nem tudok kezdeni azzal az információval, hogy a dinoszauruszok 360 millió éven keresztül uralták a földet. Persze tudom, sokkal több, mint az a néhány millió év, amelyet mi emberek és elődeink eltöltöttek itt a földön, de már a 4 millió év is meghaladja a felfogásomat. Szocializációnknak nem része, hogy 3-4.000 évnél többet befogadjunk. A történelem részünkre az egyiptomiakkal kezdődik. Kultúránk meghatározó eleme a keresztény vallás pedig alig több mint 2.000 éves. És ha belegondoltok, történelmi távlatban egészen a közelmúltig még a legműveltebb emberek is abban a hitben voltak, hogy maga a Föld 4-5.000 éves.

Ezzel szemben a hindu vallásban az idő számunkra még a fentiekhez képest is felfoghatatlanul hosszú. Az idő ugyanis Brahmá életének folyama, amely egymásba ágyazott ciklusok sorozatából áll. Hossza száz Brahmá-év, ami 311 040 000 000 000 emberi évnek (több mint háromszázezer-milliárd év!) felel meg.

Brahmá egy napja a nappalból és az éjszakából áll. Az élet csak Brahmá nappalai alatt lehetséges, ennek végén bekövetkezik a világvége, amely azonban csak egyetlen világrendszert érint, itt is csak az emberek lakta földet, az alvilágot és a menny alsó rétegét. Ezután hosszú Brahmá-éj következik, amelynek végén elkezdődik az új világ teremtése. A Brahmá-nappal, a kalpa (aión), ezer világkorszakot (csatur-juga) foglal magába, amelyek időtartama 4 320 000 emberi év. A nagy világkorszakok kisebb részekre (jugák) bonthatók:

Krita-(Satya)juga = 4800 istenév, 1 728 000 emberi év

Trétá-juga = 3600 istenév, 1 296 000 emberi év

Dvápara-juga = 2400 istenév, 864 000 emberi év

Kali-juga = 1200 istenév, 432 000 emberi év

 

Láthatjátok, hogy egy átlagos indiai (illetve ezt azért egy kicsit szűkítenem kell, egy átlagos hindu, mert van itt bőven más vallású is) a szocializációja során a mienktől gyökeresen eltérő időhorizontot tanul meg. Mivel itt mindent átitat a vallás, az emberek időfogalmát is az határozza meg. Itt ismeretlen az „idő pénz” kifejezés. (Ha lenne akkor a hinduk nem szegények, hanem multi-milliomosk lennének)