Gyermekeinknek a ma egy négynapos hétvége utáni első iskolai nap volt. Ami nagyszerű az itteni iskolában, hogy nagy örömmel mentek reggel be. Mert szeretnek bejárni. A négy nap szünet a hindu Húsvét a Holi ünnepe miatt volt, ami idén nőnapra és csütörtökre esett. A gyerekek így megkapták a pénteket is szünetként. Tavaly mi is együtt ünnepeltünk barátainkkal egy indiai bulin, egyszer érdekes volt, de már akkor úgy döntöttünk, hogy az nekünk egyszer elég volt. A gyerekek idén is elmentek a saját barátaikhoz (a lányok és Peti külön-külön) és idén is Holit játszottak – azaz a felismerhetetlenségig összefestették egymást. Ez ebben az esetben nem költői túlzás, itt Indiában tényleg annyi festéket szórnak, spriccelnek, kennek egymásra, hogy ember legyen a talpán, aki megmondja, ki van a szürkésfekete festék alatt. A sok egymásra rakodó lila, zöld, kék, sárga, rózsaszín festék eredője ugyanis egy leginkább zombi-színnek nevezhető szürkésfekete réteg. Idén szerencsére mi nem láttuk így a kölkeinket, mert mire értük mentem már lemosták magukról – már amennyire persze lehet, mert a rózsaszín festék még jópár napig ott marad a bőrön sötétlila foltként. Egyébként is a rózsaszín a legdominánsabb szín. Ezt onnan tudjuk, hogy tavaly Zsuzsi betette a szivárvány minden színében pompázó és/vagy egyöntetűen szürke eredetileg fehér pólóinkat a mosógépbe és kivétel nélkül rózsaszín pólóként láttuk azokat viszont. Zsuzsi meg én idén csak lájtosan kaptunk egy kis színt az arcunkra a követségi dolgozóktól. Elég is volt, egyik kollégám nem mosta le magáról elég gyorsan, még két napig nagy folttal a homlokán mászkált.