Figyelmeztetés: Ez a poszt súlyosan felkavaró írás. És sajnos igaz. Ennek tudatában olvassátok tovább.

A mai újságban olvastam azoknak a sorsáról, akik az indiai társdalom valószínűleg legnyomorúságosabb tagjai. Több alkaszt is van, akiknek nincs más megélhetési forrásuk, mint a csatornázatlan helyekről (ilyen pedig nagyon sok van) kézi munkával eltávolítani az emberi fekáliát. Egy kis fémlapát és egy fonott kosár segítségével végzik ezt a közegészségügyi szempontból egyébként fontos munkát. Ugyan 1993 óta törvény tiltja ezt a tevékenységet, mégis vannak olyan emberek, akiknek nincs más pénzkereseti lehetőségük, mert ebbe a kasztba születtek. Mivel a társadalom többi része ezt a kasztot tisztátalannak tartja (valljuk be őszintén, munkájukat ismerve nem teljesen alaptalanul), semmilyen más munkát nem kapnak. Nem fogadják őket a kórházak, nem mehetnek templomba, gyerekeik nem járhatnak iskolába.

Képzeljétek csak milyen élet lehet. Felkelni minden reggel és házról házra járva kézzel kitisztítani a latrinákat. Mai fejjel nem is könnyű már elképzelni sem milyen is egy latrina belseje (az időssebbeknek esetleg még megy), de próbáltjátok meg. Mondjuk amit négy-öt napon keresztül lehúztok a WC-n, az mind egymáson ott bűzölög. A fémlapát segítségével kézzel kikaparjuk a latrinák tartalmát kis kosarunkba. Szépen a fejünkre helyezzük és megyünk a következő házba. Ez naponta olyan 200-szor ismétlődik. Mikor a kosár megtelik, elgyalogolunk a folyóhoz vagy egy központi gyűjtőhelyhez, hogy megszabaduljunk borzasztó terhünktől. A bűz miatt álandóan felfordul a gyomrunk és naponta többször nem is tudjuk megállni, hogy elhányjuk magunkat. Ezt az egyik 40 éves, kétgyermekes családanya elmondásából tudhatjuk (akinek egyébként sikerült kitörni ebből a körből) aki 12 éves korától 38 éves koráig minden áldott nap ezt csinálta. És minden nap hányt. Nagyjából másfél millió árnyékszék.

Azt gondolom, ehhez sokat nem lehet hozzátenni, talán még annyit, (ami megint jelzi az indiai népesség felfoghatatlan méretét) hogy az egyik aktivista szerint - aki a törvény betartásáért kampányol - ez abszolút nem egy ijesztő probléma, hiszen becslések szerint csak 1,3 millió ember dolgozik így országszerte. Egészen komolyan nyilatkozta az újságnak, hogy 1,3 millió ember problémája nem félelmetes nehézség. Még ha eltekintenénk attól milyen rettenetes maga a munka, amelyről szó van, azt gondolom a világ legtöbb országában egy ennyi embert érintő problémára nem győznének szuperlatívuszokat találni a politikusok és a sajtó.

(a képeket szerencsére nem én készítettem, kigugliztam)