Hadd dicsekedjek megint egy kicsit. Persze megint a gyerekeinkről lesz szó! Az iskolában nagy hangsúlyt fektetnek az írásra, mindhárom gyerekünknek folyamatosan van valamilyen feladata, amelyben hosszabb-rövidebb fogalmazásokat kell írniuk. Mindezeken felül tavaly még egy National Novel Writer’s Month is volt, amelyben felsős általános iskolásoknak kellett novellát írni. A résztvevők vállalták, hogy 2000-4000-10000 szavas novellát fognak írni november hónapban, amelyhez egy komplett weboldal adott segítséget. Csak ízelítőnek, minden héten volt többek között egy kihívás, amely a novellára vonatkozott, hogy segítse az írásban a gyerekeket. Az egyik például az volt, hogy a történetben a főgonosz mentse meg a főhőst. Mindkét lányunk részt vett, nagy élvezettel és kifejezetten jól írtak. Hosszú lenne ide betenni a műveiket, így inkább csak Csilla egy rövid fogalmazását mellékelem. De ebből talán látszik milyen szintre jutottak angol fogalmazásból.
Samuel and Charlotte (Not a Love Story, But Two Baby Hedgehogs…)
I sat there, on the cold, grayish white kitchen tiles, my arm reaching into the cage that smelled of laundry detergent – my hedgehogs, Samuel and Charlotte, usually slept in old clothes – newly washed and different clothes every time. They scurried to me, making funny little hedgehog noises and licked my hand with their warm, moist, scratchy little tongues. The small, scrawny girl climbed into my palm and fell asleep. I could feel the heat of her furry body and soft spikes as she curled up, and the rising of her body as her breathing decelerated and became calm. Meanwhile, the boy, the stronger and much more hyper one, started sucking my pinkie, as it was my only finger that fit into his mouth. It tickled a bit, like a dog that’s teeth are just coming out and it chews on basically everything- tickling but not painful. I looked them over, my eyes lingering on details, not wanting to miss out anything. Their backs were a forest of brownish, soft spikes – not fully grown or hard and cutting yet – tiny and a bit tickling. Their furry bellies were as soft as babies’ skin against my hand. I felt my breathing slow down. And then Samuel climbed in my hand and fell asleep next to his sister. And – comforted by the warmth of my hand – they slept together and dreamed peaceful dreams.
Utolsó kommentek