Három napom alatt, amelyet Colombóban töltöttem, végig esett az eső. Néha elállt egy fél órára, de a napot egyáltalán nem láttam. Pedig a monszun elvileg itt is véget ért már októberben, de úgy látszik valóban nagy változások vannak a világ időjárásában.

A város egyik korábban legjobb szállodájában laktam, amelyen nagyon látszik, hogy a 70es években építették. Nem csak az építészeti megoldásokból, hanem a felhasznált anyagokból is, amelyeket azóta nem cseréltek. Így a fürdőajtó alján pontosan látszik meddig állt vízben valamikor, hol voltak a falon korábban a képek (a szögek helye most is ott van), a csaptelepek egy nagyon elmúlt érát idéznek, és még sorolhatnám. Mindezt a szolgáltatás minőségével próbálják ellensúlyozni, de az sem mindig sikerül a háromszor megígért vizet három napig nem kaptam meg. Meg persze azzal, hogy a szálló a gyakorlatilag a tengerparton van (egy forgalmas út és egy sétány választja el a víztől) és a régi parlament közvetlen szomszédságában. Jó helyen. Ráadásul az Indiában megszokott árakhoz képes nagyon olcsó, három napra 325 Eurót fizettem egy „executive” szobáért (ezek a legfelső emeleten vannak, ahol egy csak nekik fenntartott étkező/pihenő/társalgó is van, este 6-8-ig korlátlan italfogyasztással! Ezt sajnos én utolsó este kihasználtam - még most is fáj a fejem), ennyiből Delhiben holt szezonban másfél éjszaka jönne ki, főszezonban egy.

A programom elég sűrű volt, de talán lett volna lehetőségem turistáskodni is, csak kiderült, Colombóban nincs látnivaló. No meg a szakadó eső is megnehezítette a városnézést. A szálloda melletti városrészben található piacot néztem meg egyedül, ez gyakorlatilag egy indiai piac kicsit tisztább és kevésbé zsúfolt verziója. De ugyanúgy tele van gagyibbnál-gagyibb árukkal, elvétve lehet bármi értelmeset találni. Venni semmit nem tudtam, mert kb. fél óra szemerkélő eső után megint elkezdett szakadni, így rövid keresgélés után bevágódtam egy motoros riksába és irány vissza a hotel. Még az alatt az egy-két perc alatt is teljesen eláztam. A riksa érdekes módon pont kétszer annyiba került visszafelé. Van ezeknek eszük, a zuhogó esőben nincs lehetősége az embernek alkudni.

Üzletileg kifejezetten hasznos út volt, több olyan lehetőség is felmerült a tárgyalásaim alatt, amelyekből akár még üzlet is lehet. Kicsit jobban passzol Sri Lankához kis hazánk, ott legalább csak kétszer annyian laknak mint nálunk. Ezért talán könnyebb dolga lesz a magyar cégeknek.

Mást érdekeset nem nagyon tudok írni (ez sem volt nagyon az). Talán azt a történetet, amelyet a tiszteletbeli konzul mesélt Sri Lanka és Japán kapcsolatáról. A két országban eleve sok közös van, hiszen mindkettő elsősorban buddhista. Állítólag a II. világháború után, mikor a nyertesek összeültek Japán sorsáról dönteni, a sri lankai küldött felszólalásában arra szólította fel a többieket, ne büntessék a japánokat, mert az agressziót csak szeretettel lehet leszerelni. A japánok annyira emlékeztek erre, hogy később felajánolották Sri Lankának, lehet három kívánságuk. Így a jelenlegi sri lankai parlamentet, egy 1001 ágyas kórházat és egy nagy iskolát a japánoktól kapta ajándékba a sri lankai nép.