Ahogy még tegnap írtam, a hotelünk minden igényt kielégít, közvetlenül egy folyó partján van, különálló kis házakkal. Ha valamit fel lehet nekik róni, az a túlzott szolgáltatás. Mivel tegnap elég korán keltünk, ezért aludni is a tyúkokkal együtt tértünk. A gyerekek már ágyban voltak, mikor jött a szobaszerviz, van-e valamire szükségünk. Nem volt. Már aludtuk, mikor újra kopognak, hogy „room service Sir”. Majd reggel hatkor kaptunk egy ébresztőt, pedig nem kértünk. Gondolom nem akarták, hogy lemaradjunk a mai szafáriról. A tegnapi teljes semmittevés után ugyanis ma egy egész napos dzsip-szafárira fizettünk be. Legnagyobb meglepetésünkre, szinte kész ténykényt közölték velünk, hogy „upgrade”-ként ott is fogunk aludni a nemzeti parkban (a hotel csak a szélén van), a hotel által üzemeltetett sátras táborban. Nekem az a gyanúm, hogy a Holi miatt túlfoglalták a szállodát és mivel mi úgyis egész napos szafárira fizettünk be, „felajánlották” nekünk, hogy aludhatunk az erdő közepén. Mivel szeretjük a kalandot (ha valaki nem jött volna rá abból, hogy kijöttünk két évre Indiába…), nem utasítottuk el a felajánlott lehetőséget.
Zsuzsi immár sokadszor átrendezte a csomagjainkat, hogy az egy napi cucc elférjen a dzsipben, amellyel jöttünk, és reggel 6:30-kor nekivágtunk a parknak. Tudtuk, hogy hideg lesz, ezért mindenkin két pulcsi volt, de még a kocsival járó takaró ellenére is majd megfagytunk mire végre beértünk a parkba. A Corbett Nemzeti Parknak több zónája van, amely látogatható, a mi szállásunk az északi zónában van. Elautóztunk a Ramganga folyó egy kies kanyarulatáig, ahol elfogyasztottuk a magunkkal hozott reggelit. Majd szép lassan eljutottunk a dzsippel a táborig. Közben elég kevés állatot láttunk, de nem is csoda, mert egy erősen tagolt, hegyes területen vagyunk, ha én szarvas lennék, biztos nem a néhol függőleges hegyoldalakon mászkálnék. Ha meg tigris lennék, akkor oda mennék, ahol a szarvasok vannak. Kizárásos alapon maradnak a majmok, fáról fára ugrálva mindegy milyen a talaj alant. Na, majmot láttunk is bőven, langurokat meg egy egész csapat rhesus-majmot. Tudjátok, amilyeneket a kísérletekben használnak. Ezen felül egy ugató szarvast, amely felnőttkorban sem nagyobb mint egy labrador retriever.
Mi még reménykedünk, esetleg itt is találkozunk még egy vadon élő példánnyal, de a Holi miatt annyi turista van itt, hogy az állatok szerintem a legsűrűbb bozótba vonultak vissza. De akkor is jó döntés volt ide jönni, ha nem látunk már semmit. A tábor tényleg az erdő közepén van egy hegyoldalban, csodálatos kilátással a Ramganga folyóra. Egy gázlón át jutottunk ide, azaz az autóval a küszöbig bele kellett mennünk a vízbe. Ezt a gázlót aztán gyalogosan is kipróbáltuk, egy jó fél órát töltöttünk Kneipp-féle taposó terápiával (bukdácsoltunk a nagy kavicsokon a jéghideg vízben). A kristálytiszta vízben könnyű volt a kacsázáshoz köveket találni. Csak Kriszti esett bele, de tűző napsütésben, 27 fokban inkább mi irigyeltük őt, mint fordítva. Bár a holt bokáig, hol térdig, érő 5 fokos víz hűtött minket is.
A szállásra visszaérve éppen a rezidens elefánt fürdetését kaptuk el, így a gyerekek és Zsuzsi is beszállhattak és locsolhatták a vastagbőrűt. Nagyon mókás volt látni, ahogy az elefánt odafordította minden részét, miközben odadörgölte magát ez egyik fához. Aztán a saját ormányába vette a dolgokat, és magát locsolgatta, miután jól teletöltötte az ormányát a slagból.
Utolsó kommentek