Most is óriási ködben indultunk el, az útból szinte semmit nem láttunk, de szerencsére mire odaértünk, felszállt a köd. Ez ugye elég fontos, ha az ember látni szeretne egy hófehér épületet. Bár az előző látogatásom alkalmával egészen éteri volt az egész, a világ legszebb hófehér épülete (megkockáztatom, hogy a legszebb bármilyen színű épülete) tejfehér ködben úszott, szinte lebegett. Érdekes volt. De azért napsütésben jobban látszik.

Ennél többet nem is írok róla, úgyis leszünk majd a családdal, és akkor mindenki le tudja írni milyen benyomásai voltak. Annyit azért elárulok, hogy azon kevés dolgok egyike, amely maximálisan megfelel a felfokozott elvárásoknak. Sokszor megtörténik, hogy egy híres épület a valóságban nem annyira lenyűgöző, mint ahogy vártuk. A Taj szerencsére olyan. Sőt még olyanabb. Persze ezt más is tudja, ezért nem egyedül nézi meg senki. Jó 50 percet álltunk sorba, hogy magához a sírhoz bejussunk.

Nekem elég sűrű volt nekem az elmúlt hónap. Külügyminiszter Indiában, én otthon a magyar-indiai gazdasági vegyesbizottsági ülésen, aztán magyar delegáció az itteni Defexpon (katonai kiállítás), no meg Peti szülinapja, ja és közben még voltam Bangaloreban egy borvacsorán (erről majd külön). Eddig sem unatkoztam itt Delhiben, de az utolsó négy hét nagyon zsúfolt volt.

A Defexpon volt magyar stand, hét magyar cég is világszínvonalú termékeket állít ki. Aki militáns beállítottságú, vagy fegyverbuzi, az biztosan imádta volna a sok tankot, löveget, katyusát, rakétát, gépfegyvert, pisztolyt, vadászgépet s még sok mindent, amit az ember kitalál a másik kinyírására. Furcsa egy lény az ember, hogy nagyságrendekkel többet költ annak kifejlesztésére, hogyan lehet minél messzebbről, minél kisebb kockázattal megölni a másikat, mint arra, hogyan lehet meggyógyítani másokat. Nehezen is tudom magamat egy olyan fejlesztőmérnök helyébe képzelni, akinek az a feladata, hogy minél biztosabban ölő fegyvert fejlesszen. Képzeljétek csak el a havi értekezletet: "Ebben a hónapban le kell zárnunk a munkát a falon keresztül is áthatoló golyó ügyében. Így még biztosabban lehet majd gyilkolni". Nem tudnék mindent mozgósítva erre koncentrálni. Persze biztos lehet azt képzelni, csak a rosszfiúkat fogják vele megmurdálni. És kétségtelen, hogy a technikai fejlődés motorja a hadsereg.

Az indiaiak egyébként 100 milliárd dollárt fognak katonai cuccokra költeni a közeljövőben. Ez annyi mintha minden magyar embernek kiutalnának közel kétmillió forintot. Mennyivel jobb lenne, nem? Persze ha az indiaiak között osztanák szét ezt a pénzt, már csak 17ezer forint jutna fejenként a helyieknek. Még egy kísérlet részemről, hogy plasztikusan bemutassam milyen elképesztően, mellbevágóan, döbbenetesen, hihetetlenül sok ember él itt. 3,800 korsó sör helyett csak 33 jutna fejenként, ha a Szlovákba mennénk sörözni. Ennyivel többen vannak mint mi.

Meg is jelent itt a kiállításon minden fegyvergyártó. De az indiaiak rögtön a megnyitón világossá tették, senkitől nem fognak fegyvereket venni. Mindenki alapítson csak itt Indiában vegyesvállalatot (max 26%!!!) vagy adja el a technológiát. Ezt annyira komolyan gondolják, hogy háromszor hallottuk, rögtön a megnyitón elmondta mindkét államtitkár meg a miniszter is. Nehogy valakinek túlzott várakozásai legyenek a kiállításon. Persze ha az ember 100 milliárd dollárt fog költeni, akkor megszabhatja a feltételeket. És a helyi iparnak ez mindenképpen jót fog tenni. Annyi kockázata azonban van, hogy valamelyik szomszédos, jó nagy devizatartalékkal rendelkező ország egyszerűen megveszi a legkorszerűbb eszközöket, és megtámadja azt az országot, amely úgy döntött, kikényszeríti, hogy mások fejlesszék ki helyettük a helyi haditechnikát. Úgy tűnik, az indiaiak vállalják ezt a kockázatot. Mint aki itt él, remélem nem tévednek.