Ajanta jóval messzebb van Aurangabad-tól, ide jó két órás az út. Nekünk annyiban szerencsénk volt, hogy sikerült utolérnünk egy túlméretes szállítmányt (valami fémsiló volt). Ez normál körülmények között nem lenne örvendetes, mert ezek jellemzően nagyon lassan közlekednek, de hát Indiában vagyunk. Egyrészt egyébként sem lehet sokkal gyorsabban menni, másrészt rendkívül klassz célszerszámmal ismerkedtünk meg. A siló magassága miatt (bár fektetve volt, de így is magasabb mint bármelyik teherautó) nem fért volna át az utcákat lépten-nyomon átívelő elektromos vezetékek alatt. Így aztán az a négy ember, aki kísérte a szállítmányt (akik egyébként a siló végében laktak) hosszú, gereblyeszerű póznákkal tolta fel a vezetékeket, pont annyira, hogy a siló elférjen alatta. Azért voltak ennyien, mert a siló 30 méter hosszú volt, és ez alatt sokszor több vezetéket is fel kellett tolni. Nagyon vicces látvány volt. Annyira jól szórakoztunk, még az sem bosszantott minket, hogy lépésben haladtunk (no persze ez egyébként is megszokott, ha falun, vagy városon keresztül megy az országút).

A barlangtemplomokig nem lehet autóval eljutni, kb. 4 km-el korábban van egy nagy parkoló, ahol át kell szállni a helyi buszra. Így a parkolóért is, meg a buszért is fizetni kell. A másik nagyszerű trükk a „világítás jegy”, amelyet külön megvetetnek a bejáratnál, aztán soha nem kéri senki, a normál jeggyel is be lehet nyugodtan menni azokba a barlangokba is, ahol van világítás. Mondjuk az 5 rúpia, amelyet fizettünk azért a jegyért nem vág földhöz senkit, de akkor is bosszantó. Mi odafelé sajnos légkondicionált buszra kerültünk ez egyrészt drágább, másrészt majd megfagytunk.

Ajantát Közép-India Louvre-jának nevezik. A barlangtemplomok és kolostorok kialakítása az i.e.(!) II. században indult és i.sz. VII. században maradt abba, amikor is elindult Ellora fejlődése és a buddhizmus is hanyatlani kezdett. A korai templomokban a falak és a mennyezet gazdagon festett, de csak maga a szentély faragott mívesen. A későbbi barlangokban a festés is bonyolultabb és a faragások is sokkal kiterjedtebbek. Mind a szobrok, mind a festmények fő témája Buddha, illetve elő-inkarnációi, a Bodhisattvák. Mindezek azonban olyan történetek keretében vannak ábrázolva, amelyek bemutatják a korabeli élet szinte minden részletét. Óriási felületeken egészen részletes festmények vannak. És hogy ne maradjon „csupasz” rész, a mennyezetek teljesen ki vannak festve sokféle virágmintával.

Paconak az egyik festmény alapján egész új megvilágításba helyeződött Buddha megvilágosodása. A festmény ugyanis Buddhát mutatja a Nirvána felé vezető úton. Nyolcszor van lefestve, ebből az első négy teljesen fekete, majd fokozatosan világosabb bőrű lesz. Nem csoda, hogy ha nagy ritkán TV-t nézünk (tényleg nem többet mint heti egy órát) akkor a legtöbb hirdetésben fehérítő krémeket látunk. :-)

A barlangok fekvése is nagyon impozáns, egy U alakú folyókanyarulat függőleges sziklafalába vannak vájva. Összesen 28 barlang van, középen a legöregebbek. Mivel szinte mindegyik barlang templom, ezért csak mezítláb lehet bemenni. Ez a papucsban járó indiaiaknak nem gond, a lusta nyugati turisták (mint mi is) viszont inkább nem veszik vissza a zoknit és a cipőt.

Számunkra nagyon meglepő volt, hogy a buddhista szentek és néha maga Buddha feje köré ugyanolyan glóriát festettek mint az ortodox ikonokon. Az pedig a festők mesterségbeli tudását bizonyítja, hogy 1000 évvel a reneszánsz előtt, már perspektivikus ábrázolásokat is találunk itt.

Az U-alak közepén, a folyó másik oldalán van egy kilátó, amelyre viszonylag kevesen mennek fel, mivel 312 lépcsőt kell megmászni hozzá. Nekünk az előző napi várostromhoz képest csak levezető edzésnek hatott. Érdemes volt, mert egyrészt a barlangokat egész más perspektívából lehet látni, másrészt az alulról csak részlegesen látható vízesést onnan fentről teljes pompájában meg lehet csodálni. Természetesen itt is lebzselnek emberek, akik mindenféle teljesen haszontalan kacatot próbálnak rád sózni, de itt ellenálltunk és nem vettünk semmit, pedig egy „igazi” történelem-szakos diák is megkörnyékezett minket, aki csak a szabadidejében árul itt (persze, több száz kilométerre a legközelebbi egyetemtől).

Visszafelé útban még találkoztunk egy jól fejlett kaméleonnal, amely éppen a maga vicces hintázó járásával egy füves terület közepén haladt. A gyerekek látták meg elsőnek. A helyiek először próbáltak minket távol tartani, azzal, hogy „rendkívül veszélyes”, de harsány hahotázásunk hatására ezt abbahagyták. Mivel így nem tudtak minket eltávolítani, a szegény hüllő elfogásához meg kellett várniuk, amíg odébb megyünk. Visszafelé menet pedig már csak határozott közbelépésünkre hagyták békén a szerencsétlent, aki addigra már méregzöld lett a félelemtől.

A Lonely Planet szerint ha valakinek csak egy napja van, az inkább Ellorába menjen. Ezt mi nem tudjuk megerősíteni, mindkét hely fantasztikus. Nem lehet választani. Inkább rá kell szánni a két napot. Megéri.