Amber vagy Amer városa Jaipurtől néhány kilométerre északra található. Régen ez volt Jaipur megye fővárosa, de a XVIII. században az akkori maharadzsa rájött, kinőtték a várost. Ugyanis Amber egy völgyben fekszik, nem nagyon van hova terjeszkedni.

A palota a város fölötti hegyoldalban van, és felülről lefelé építették. 1592-ben Man Singh kezdte meg építeni, majd utódai mind bővítettek rajta, egészen addig, míg 1727-ben el nem költöztek innen. Man Sigh csóró, de furfangos ember volt. Mivel csak rangja volt, pénze nem, és mégis szeretett volna magának nagyobb palotát és hatalmat, 12 feleséget választott magának, 12 különböző tartományból. Nem aprózta el, mert még afganisztáni, sőt iráni felesége is volt. Az akkori divatnak megfelelően a feleségek nagy hozománnyal érkeztek, így ezzel a tőkeemeléssel Man Singh egyenesbe jött. Nem fukarkodott azonban, olyan palotát építetett, ahol minden feleségnek külön lakosztálya volt, konyhával, fürdővel, hálóval, nappalival, kis belső kerttel. Ezek a palota első részének (amely emlékeztek, legfelül van) belső udvara körül helyezkednek el, három-három minden oldalon. Mind pontosan ugyanakkora, és hermetikusan el vannak zárva egymástól, nehogy a feleségek egymással találkozhassanak. A maharadzsa egy szinttel feljebb lakott, és minden feleség lakosztályát külön titkos folyosón tudta megközelíteni. Így (elvileg) senki nem tudhatta meg, melyik feleséggel töltötte az éjszakát. A féltékenység kordában tartására volt kitalálva, de én biztos vagyok benne, minden feleség pontosan tudta kinek az ágyában mennyit hált. A feleségeknek egyébként a férjük halálakor rituális öngyilkosságot kellett elkövetni, el kellett égetni magukat a férj halotti máglyáján. Barbár szokás, de annyit biztos elértek az indiaiak, hogy egyetlen feleség sem akarta megmérgezni az uralkodót (egyáltalán, a férjét) és az utódlási harcok is biztosan egyszerűbbek voltak a fiaik érdekeit képviselő anyák jelenléte nélkül.

A palota építőjének egyik utóda – Jai Sigh I, 1621-67 - már csak két feleséget tartott, ezért neki egyszerűbb dolga volt, csak két külön lakosztályt kellett fenntartani. Ő sem elégedhetett meg azonban ilyen egyszerű alaprajzzal, így épített nyári, téli, illetve monszun lakosztályokat maguknak. A nyári értelemszerűen az északi oldalon van, egy csobogó hűti, illetve régebben nagy függönyökkel volt leválasztva, amelyet a szolgák folyamatosan locsoltak vízzel. A téli lakosztályt tükörpalotának hívják, Belgiumból hozatott ezüst tükrökkel és drágakövekkel van kirakva. Az utóbbiak miatt már nem lehet bemenni, néhány korábbi turista ugyanis úgy gondolta, kiegészíti zsebpénzét egy kisebb darab drágakővel. A tükrök már egy gyertya lángjából is a csillagos eget varázsolják a mennyezetre. A monszunlakosztályból nagyszerű kilátás nyílik a környező vidékre. Állítólag innen nézték az esőt a maharadzsa feleségei. Ez alatt terül el a sáfránykert (a vár fénykorában tele volt sáfránnyal), amely a víztározó közepén helyezkedik el (idén a gyenge monszun miatt egy csepp víz sem volt benne). A lakosztályok között itt is udvar van, gyönyörű kerttel, amelynek közepén jógáztak a feleségek. Így tartották meg az alakjukat. (Azért a maharadzsát sem kellett félteni, a „csak” két feleség ellenére. Mikor rákérdeztem, mire használták a korábbi uralkodó 12 feleségére kialakított szintet, a vezetőnk teljes természetességgel mondta: „ott laktak a maharadzsa ágyasai”. )

A palota lakószintjénél eggyel lejjebb található a „kormányzati” szint, ahol a maharadzsa fogadta az alattvalókat. Az audienciát a feleségei egy áttört kőből készült ablak mögül leshették a saját szintjükről. Abban a korban nagyon fontos volt, senki ne láthassa az arcukat. Még egy szinttel alább pedig a fogadó és bulizó szint található, ahol állítólag még elefántpólót is játszottak . Az egész palota nagyon jó állapotban megmaradt, még a falakon lévő eredeti fényes vakolat („plaster of Paris”) és a festett motívumok is. A festékeket itt kizárólag növényi és más természetes alapanyagokból készítik még ma is. Sok nagyon klassz zegzugos folyosó, lépcső, melléklépcső van, szinte el lehet benne tévedni. Amit én nem értek, hogy mitől voltak ilyen gazdagok ezek a maharadzsák. Itt Radzsasztánban semmilyen nemesfémet, semmilyen drágakövet nem bányásznak, a föld sem tűnik nagyon termékenynek. Persze lehet, egyszerűen a nagy számok miatt halmozták fel ezt az óriási vagyont. Nem tudom hányan laktak itt a XVI. században, de valószínűsítem, sokkal többen mint Magyarországon. Sok kis rúpia pedig sokra megy. Maga Radzsasztán egyébként kb. 3,5x akkora mint kis hazánk.  Viszont van benne legalább tizenöt akkora vár/palota mint nálunk a Budai Vár. Itt Amberben például rögtön kettő. Ugyanis a már bemutatott palotán kívül, van egy hasonló nagyságú erőd is, a Jaigarh Fort, három kilométernyi várfallal, amely a palota feletti hegyen helyezkedik el. Ide a nagy meleg, az idő rövidsége (és vezetőnk lustasága) miatt nem jutottunk el, pedig ott található a világ legnagyobb kerekeken gurítható ágyúja, 6m hosszú csöve van.

Amber 1727-ig volt a Kacchawa uralkodók székhelye, de még Jaipur megépítése után is sokszor jártak ide, hogy a család istene (védőszentje?) támogatását kérjék. Shila Devi tiszteletére kicsi kápolna is van a várban, ez pont zárva volt mikor ott voltunk, ezért nem láthattuk.