Jó reggelt mindenkinek! Újra jelentkezünk. A Navargarh Palace nevezetű hotel egyik kis tornyocskájából írok, (ahol Zsuzsi ül) ahova tegnap délben átköltöztünk a kissé nagyon megkopott fényű Rantahambore Safari Lodge hotelből. Kicsit zavar ugyan a felkelő nap fénye, de a kilátás gyönyörű, az idő pazar, a környezet első osztályú. No de nem is ez a legnagyobb hír..jpg)
Tegnap LÁTTUNK TIGRIST!!!!! Igazi, vad, szabadon élő tigrist. Nem volt tőlünk messzebb mint 20 méterre. És nem csak egy pár másodpercre a bokrok takarásában, vagy heverészve a földön mozdulatlanul! Teljes méltóságteljes valójában sétálgatott fel-alá, és amennyire meg tudtuk állapítani füvet rágcsált. Elképesztően nagy mázlink volt! Egyébként, rajtunk kívül csak két másik dzsip látott tigrist aznap délelőtt. Pedig 40 járművet engednek be a parkba egyszerre.
Nekem még most is teljesen hihetetlen, hogy tényleg találkoztunk egy hús-vér tigrissel. A Rantahambore Parkban él ugyan az egyik legnagyobb tigris populáció Indiában (most 38 van), de a szafari során nekem egyre nagyobb meggyőződésem volt, esély sincs arra, hogy tigrist lássunk, bármit is mondanak a vezetőink.
Reggel fél hétkor indultunk és én balga módon nem vittem magammal meleg ruhát. Egy teljesen nyitott dzsippel mentünk ugyanis, és a napfelkelte előtt a menetszélben bizony nagyon hideg tud lenni, mert ugyan nappal még mindig 30 fok felett van a hőmérséklet, de éjszakára már lehűl. A park 7-kor nyit, és öt szektorra van osztva. Minden dzsipnek meg van adva, melyik szektorba mehet. Mi a 4-es szektorba jutottunk be. Nagyon vadregényes az út, földutakon, kiszáradt patakmedrekben, meredek emelkedőkön és lejtőkön zötyögtünk. Láttunk szambár szarvast, nilgau antilopot, indiai gazellát, rengeteg pávát és sok más madarat. Vezetőink állandóan a tigrist keresték, de én őszintén azt gondoltam a mellettünk lévő derékmagas fűre, meg sűrű bokrokra ránézve, itt akár egy egész csapat tigris mellett is eljöhetünk és mi semmit nem látnánk belőlük. Kezdtem arra gyanakodni, hogy a tigrisek szépen hűsölnek a sötétben, és csak nekünk turistáknak mondják a vezetők, látni is lehet őket. A gyermekeim és Zsuzsi azonban töretlenül hittek. És nekik lett igazuk. Mikor már kifelé mentünk (és egyébként a vezetőnk többször is elmondta, már lekéstük a tigriseket, mert azok csak kora reggel mozognak), egyszer csak megláttunk két másik dzsipet az erdőben. Sofőrünk gyorsan közéjük kormányozta a miénket és tőlünk 20 méterre ott állt teljes életnagyságban A TIGRIS. Nem volt messzebb mint az állatkertben. Ugyanakkor mi nem egy vastag rács, vagy üveg mögött voltunk, hanem a nyitott dzsipben. Azaz az oxigén és nitrogén molekulákon (és még valamennyi szennyezőanyagon) kívül semmi nem volt köztünk és a tigris között.
Jó öt percig matatott a kövek között, minden oldalról megmutatta magát, majd szép lassan elballagott és eltűnt a szemünk elől az aljnövényzetben. Szóhoz sem jutottunk. Nem tudom miért, de tényleg egész más a természetes élőhelyén látni ezt a fenséges vadállatot. Valahogy úgy éreztem, most mi vagyunk a betolakodók, akiket kegyesen megtűrt a vadon ura.
Délután újra elmentünk, de akkor az 1-es szektorba. Ez egész más jellegű volt, pedig ugyanaz a nemzeti park. Az út sokkal vadabb, sok helyen nincs is, csak a hegyoldalban az erózió által felszínre hozott sziklákon mentünk 10-15 fokos lejtőn föl-le. Kevesebb volt a növényzet, több volt a fű. Itt a vezetőink megálltak a túra fordulópontját jelentő „erdészháznál” (ne arra a farönkökből összerakott házra gondoljatok, amely megjelent a fejetekben!) és azt állították, ha ott váruk egy órát, tuti megjelennek a tigrisek. Mi nem ezt választottuk, mentünk tovább. Jól tettük. Láttunk egészen közelről (egy méterre a kocsinktól) egy mongúzt, voltunk egy gyönyörű kanyonban, láttunk bébi pávát és kergetőző gazellákat. Aztán még arra is rávettük a sofőrt, menjünk fel a hegytetőre, ahonnan fantasztikus körpanoráma nyílt a parkra. Ide NAGYON meredek út vezetett. Összességében délután is nagyon jól éreztük magunkat. Amit legjobban élveztünk:
A csend és a jó levegő ezekből nagyon kevés van Delhiben. Sőt mondhatjuk nyugodtan, amióta Indiában vagyunk először „hallottuk” a csendet. Az is nagy élmény volt, hogy a mi autónkban ülőkön kívül másfél órán keresztül nem találkoztunk más emberrel. És ebből következően nem láttunk szemetet. Már ezekért megérte volna itt lenni (pedig nagyon messze van Delhitől, összesen majdnem kilenc órányira), de azért a legnagyobb élmény a TIGRIS volt.
katikám 2009.10.18. 07:37:33
Mindent élvezettel olvasok; továbbra is elismeréssel adózom annak, hogy milyen nagy munkát öltök a dokumentálásba (olyan minőségű helyesírással, ami ritka a blogolók között, pláne laptopon, utazás közben);
de azért ezt a megjegyzést nem tudom megállni:
"Valahogy úgy éreztem, most mi vagyunk a betolakodók, akiket kegyesen megtűrt a vadon ura.".
Mint ahogy így is van. 38 tigris, 40 dzsip....
Képzeljük csak el (az "off-topic" bejegyzés tartalmára gondolva), hogy mondjuk az lenne a cél, hogy felemeljük a 800 millió embert és mind láthasson élő tigrist... "Ha ehhez ki kell zsákmányolni a Földet, akkor zsákmányoljuk ki."
katikám 2009.10.18. 07:52:11
de magam is látom, hogy az előző megjegyzésem demagóg kissé; és csúsztatásba hajlik. Just for the record.
Kelma 2009.10.18. 10:11:31
sibus 2009.10.19. 15:35:27
MKati 2009.10.20. 22:37:41
Úgy látom mostmár nem kell írni, hogy "kitartás", érezzétek jól magatokat továbbra is!
Sok puszi
Kati (Massányi)
zdyzs 2009.10.21. 09:21:18
Nem volt olyan demagóg amit írtál. Én is látom a látszólagos ellentmondást. De most fel is oldom. Szuper dolog volt látni tigrist élőben. Tényleg hihetetlen. De ha azzal kell szembeállítanom, hogy emiatt mondjuk ötezer ember marad az éhhalál szélén, akkor tudod mit, inkább nézem az állatkertben. Vagy DVD-n.
Most biztos sokan meg fognak kövezni. Szóval, nagy veszteség lesz, ha már egyetlen tigris sem fog élni a vadonban. Meg jaguár, meg atlaszlepke, meg nyílméreg béka meg isten tudja hány más állat és növény. De ha ez az ára annak, hogy Etiópiában nem haljanak éhen az emberek, akkor szerintem dokumentáljuk ezeket az élőlényeket és engedjük őket eltűnni az élet színpadáról. Persze tudom, nem biztos, hogy ilyen egyenes összefüggés van a kettő között. Szívesen venném ugyanakkor, ha valaki megfogalmazná miért érték az, ha mindet megpróbálunk megmenteni. Illetve inkább azt, miért nagyobb érték, mint emberek életkörülményeit javítani. Szándékosan provokatív kérdés.
Paco
Kelma 2009.10.21. 23:48:25
Bár nagyon elhatároztam, hogy nem hangoztatom tovább vszeg nem életszerű, teljesen idealista és lila ködbe vesző elméleteimet, mert valójában TÉNYLEG nagy élvezettel olvasom élményeiteket, és ennek a blognak első sorban erről kell szólnia, de most még utoljára nem állom meg... Azt hiszem, valóban a legnagyobb érték az lenne, ha javítani lehetne az emberek életkörülményeit, ebben egyetértünk. Azzal viszont, hogy ez a profitmaximalizáló piacgazdaság révén lesz elérhető, azzal nem feltétlenül. Ha már Etiópia került szóba, IMHO (:-)igyekszem tanulni) ha az Afrikának szánt segélyeket egyszerűen átutalnánk az ottani háborúkat gerjesztő fegyvergyártóknak és kereskedőknek, és hagynánk, hogy továbbra is lándzsával és íjakkal intézzék el a konfliktusaikat, asszem mindenki jobban járna. Vagy elgondolkodtál már azon, hogy honnan vannak ilyen kiválóan felfegyverkezve az afrikai milíciák, miközben az adott ország népének kb. fele éhen hal? Jutna pénz környezetvédelemre, meg élelmiszerre is, ha ez valakinek ÉRDEKE lenne. Effektíve cash-flowban kimutatható érdeke.De sajnos nem az, így aztán az Orvosok-határok-nélkül, a WHO, a Greenpeace meg a többiek tovább folytatják szélmalomharcukat, míg a fejlett világ, a csekély csesemőhalandósági rátával rendelkező civiláció urai szállítják a fegyvert, vágják ki az erdőt, kutatják az olajat, és ha kihal egy-egy állatfaj - hát Istenem ilyen az élet... Tudod ez az, amit én személy szerint nehezen emésztek meg. Kénytelen kelletlen beletörődök, hogy ez van, de hogy ez így helyes is arról nem hiszem, hogy bárki meg tudna győzni.
Más. Szerinted, ha azt az összeget amit a jelenlegi "iszonyatosan veszélyes világjárvány" leküzdésébe tolnak bele a különböző államok, valós betegségek ellen használnánk fel, nem lenne jobb? Ebben a szerencsétlen kis országunkban ahol 90.000 Forintot keres egy ápolónő és a kórházi osztályokon általában 19.-e körül fogy el az arra a hónapra kiutalt gyógyszeradag 6 millió(!) adag oltóanyag áll rendelkezésre. Egy olyan betegség ellen, ami 5 szem gyógyszerrel 3 nap alatt gyógyítható. Ráadásul giga-mega propaganda ellenére sem akarják az emberek beoltatni magukat - teljesen érthetően. Tudod az én-féléket ez zavarja kicsit. Van pénz, jutna az emberre is meg a tigrisre is (sőt még a nyílméreg békára is) De amíg csak az üzlet diktál, addig H1N1 vakcina lesz belőle.
Üdv, Sanyi
Kelma 2009.10.22. 12:37:16
hungary.aldi.com/hu/html/company/ALDI_es_a_felelossegvallalas.htm?WT.ac=Az+ALDI+felel%C5%91ss%C3%A9get+v%C3%A1llal&WT.z_src=banner
Van szervezet, amely szerint a profit mellett más értékrend is működhet a gazdaságban. És ami a legszebb, vannak vállalatok, még nagyobbacskák is, akik csatlakoznak egy ilyen szervezethez.
www.bsci-eu.org/
Majd, ha amerikai és távol-keleti cégeket is találunk a listán, no akkor talán megtesszük az első nagyobb lépéseket a szebb új világ felé.
Üdv, S.
RaRa 2009.10.30. 20:18:00
AngyalM 2010.10.28. 15:22:36
Először is nagyon jó a blog, bár én csak most akadtam rá, de nem bírom az olvasást abbahagyni.:)
Marhára irigyellek titeket, mert ez az életforma nekem mindig is bejött, és csak így lehet másik kultúrát megismerni, ha ott is élsz, lehetőleg minél hosszabb ideig.
Az előző kommentekhez csak annyit szeretnék hozzáfűzni, (amiért direkt reggeltem- a magam 23 évével és a naiv hozzáállásommal a dolgokhoz, és a történelemhez:)) hogy szerintem ezek a közösségek, mint Afrikában jópár népcsoport, és a többi, amit anno gyarmatosítottak a nyugatiak, akik bár felvilágosultak, mégiscsak tönkretették ezek a helyeket. Szerintem addig ők nagyon jól elvoltak a maguk kultúrájával, és életmódjával, valahogy nem sokuknak hiányzott a mezőgazdasági termelés, ezzel együtt mondjuk ki az esőerdő írtása, az akármilyen gyarmatosítók vallásai, a ruhájuk, és a többi-szerintem. Nagyon amellett vagyok, hogy mi rontottuk el őket, miután olyan dolgokat erőltettünk rájuk, amik tőlük abszolút idegen, bevittük nekik a kecskéket, ami tudni illik mindent megeszik, így hát terjed a sivatag, terjed azért is, mert termesszen mindenki magának minél több zöldséget, gyümölcsöt ergo ki kell vágni a fákat a termőföld érdekében. Ez egy ideig jól is működik, nő a népesség, ám a föld eltartóképessége véges, főleg olyan helyeken, ahol a vízmennyiség korlátozott. mivel a népesség nőtt, egyre több szájat kell etetni, ez még több pusztítással jár, ugyanakkor megjelennek a betegségek a nem korrekt körülmények miatt...és így tovább=elérkeztünk egy olyan nagyszabású problémához, melyet őseink kapzsisága teremtett meg, és a mi feladatunk lenne megoldani. Előrelátás-gondolkodás luxus...
zdyzs 2010.10.28. 19:45:36
Amit írtál az európaiak hatásáról, abban szerintem igazad is van meg nem is. Innen Indiából nézve, ezek itt akkor is tönkretették volna a környezetüket, ha nincsen itt más csak ők. Ugyanis nagyszerűen tönkre tudják ők tenni a természetet. (és kecskéjük volt már korábban is). Amit a "nyugati" világnak köszönhetnek, az a változás sebessége. A "zöld forradalom" nélkül Indiában még ma is csak 7-800 millió ember élne (vagy kevesebb). Most viszont 1,2 milliárd lakos használja természeti erőforrásokat. (mondjuk a zöld forradalom ahhoz is hozzájárult, hogy kevesebb erdőt kelljen termöfölddé változtatni)
De mégsem tudom elítélni Norman Brolaug-ot (a zöld forradalom kulcsfigurája, aki olyan gabonatörzseket hozott létre, amelyek megduplázták a termésátlagokat), számítások szerint egymilliárd embert mentett meg a biztos éhhaláltól.
Szóval véleményem szerint a "természeti" népek valóban kevesebb erőforrást használnak, de ennek az az ára, hogy a legtöbbjük nagyon hamar meghal.
Az sok maltuziánus nézetet pedig a Föld erőforrásainak "túlhasználásáról" nem értem. Mostanában sokszor olvasom, hogy az emberiség jelenleg éves szinten több erőforrást használ fel, mint amennyit a Földnek évente rendelkezésére áll. Miért, mi történi ezekkel az erőforásokkal? A Marsra kerülnek? Amennyire én elékszem a Föld (az ide érkező nem elhanyagolható napenergián kívül) zárt rendszer. Amit megeszünk, elfogyasztunk, elégetünk az mind itt marad. Nem tűnik el, legfeljebb nehezebben elérhető formában van jelen. De itt marad. Szerintem érdemes volna abbahagyni a károgást, és arra koncentrálni, hogy a használt erőforrásokat újra fel tudjuk használni.
AngyalM 2010.10.29. 18:20:48
Tudom, kicsit túlzásokba estem, mindig ez van:))
Amúgy az emberi természetre azt mondják: önpusztító. De ugyanakkor szerintem elég erős az élni akarása is, ezért sem értem, ahogy te sem, hogy miért nem lehet már normálisan megvalósítani az újrafelhasználást, és a lehető legtöbbet visszaforgatni.
Amúgy a "túlhasználást" konkrétan csak a termőföldekre értettem, már amennyi tapasztalatom nekem ebben vidéki lévén van, nem azon kellene görcsölni, hogy minél több legyen a termés, amit aztán fillérekért eladnak a felvásárlónak, hanem arra is gondolni kellene, hogy az a szegény talaj-az csak 20 centi, ami igen hamar kimerül és a műtrágyázás nem oldja meg a dolgokat, csak a tápanyag-kimerülést segíti elő...dehát ezt egy 30-40-50 éve gazdálkodónak hiába mondod el, pedig ők is tanulták az iskolában nagy valószínűséggel az ugaroltatást...
Na, de nem is bosszantom fel magam ezen, csak azt nem szeretem, amikor az emberek ennyire értetlenek, bele nem gondolnának a mélyebb következményekbe, és isten ments, hogy a másiknak is igaza lehet...:)))
AngyalM 2010.10.29. 18:25:13
Azt még elárulnád, ha nem vagyok pofátlan, hogy a picasan milyen felhasználónevet használtok? mert Indiára rákeresve igen sok mindent kidobott, és nem igazodtam el köztük.
Előre is köszi a választ!
M
zdyzs 2010.11.07. 16:19:31