Na végre jöttek kommentek. Már teljesen elkeseredtem, hogy felvetek egy ilyen jó, és megosztó témát, és még erre sem hajlandó írni senki. Köszönöm Kati és Sanyi, hogy nem hagytátok annyiban.
Gondoltam inkább posztot írok, azt talán többen elolvassák, mintha csak kommentben válaszolnék.
Kezdem azzal, amit Sanyi írt, hogy szerinte nincsenek a létező kapitalizmus (mert arról beszélünk) mellet „nehezen cáfolható” komoly érvek. Szerintem elég sok van. Ezek alapvetően mind ahhoz kapcsolódnak, hogy minden más rendszernél nagyobb jólétet teremtett az egyes embernek. Nézzük csak végig a csecsemőhalandósági statisztikákat a világban, biztosan azokban az államokban a legkedvezőbbek, ahol kapitalizmus van. És ha ez idősíkra is kivetítjük, akkor azt fogjuk látni, hogy a kapitalizmust művelő országok nagyobb ütemben fejlődtek ebben, mint azok, amelyek más szisztémában szervezték meg magukat. Ugyanez vonatkozik a szegénység szintjére is. Persze, mindenütt vannak szegények, de higgyetek nekem, szegény és szegény között is van különbség. Az a nyomor ami itt van elképzelhetetlen lenne Európában. Biztos sokáig sorolhatnám, de talán értitek mire gondolok. (és még mielőtt félreértésekbe esnénk, Indiában ugyanolyan államkapitalizmus van mint Kínában. A legnagyobb tulajdonos itt is az állam.)
Itt most sokfelé vihetném tovább a témát, egy gyors kitérő azokra a kísérletekre, amelyek a közösségi tulajdon alapján próbálták meg megszervezni a társadalmat. Azt gondolom, azt nem kell bizonygatnom, hogy (történelmi méretekben) tiszavirág életű fejlődés után (mert azt elismerem, hogy a jóléti mutatókban ideig-óráig versenyképesek voltak) kudarcot vallottak. Hosszú távon nem tudták tartósítani az elért eredményeket.
Természetesen az egy nagy kérdés, hogy az, amit mi „jólét”-nek nevezünk, az valóban jólét-e? Nem boldogabb-e egy nincstelen buddhista szerzetes a hegyek között, mint egy svéd középosztálybeli kétgyermekes családapa? Ez a vita azonban olyan messzire vezetne, amely meghaladja a komfort zónámat. Ehhez alapvetően ki kellene vonnom magam abból a szocializációs folyamatból, amelyben az elmúlt 43 évben éldegéltem. Szóval a vita kedvéért tételezzük fel, hogy az, amit eddig jólétnek gondoltam, az továbbra is az.
Nos, élve az előbbi feltételezéssel, nekem meggyőződésem, hogy az egyéni érdekre alapuló kapitalista társadalom nyújtja a legnagyobb esélyt a jólét növelésére. Az emberi faj egyes egyedei ugyanis alapvetően nem altruisták. Mindenki a saját boldogulását keresi. (Még az is, aki másokon segít, mert azt azért teszi, mert neki MAGÁNAK jól esik. De ez egy másik téma) Ha látják, hogy a munkájuk révén nekik biztosan (na jó 60%-nál nagyobb eséllyel) jobb lesz, többet fognak dolgozni. Ha ezt nem látják, nem fognak 100%-es erőfeszítéssel munkálkodni.
[Rövid, szemléltető kitérő. Állítólag a következőben leírtak megtörténtek a 70es években egy amerikai egyetemen. Szerintem városi legenda, de szemléletes. Szóval, Political Science tantárgyból a tanulók egy félévet a szocializmust tanulták. A tanár az első órán elmondta, átlag osztályzatot fog adni, a csoport átlagát fogja megkapni minden tanuló. Az első dolgozatra mindenki a szokásos módon készült fel, ennek megfelelően a 4-es alját súrolta a mindenkinek megadott jegy. A rossz tanulók örültek, hogy jobb jegyet kaptak, és még kevesebbet tanultak. A jó tanulók elveszítették a motivációjukat, ők is kevesebbet tanultak. A következő dolgozat már csak 3-as átlagot hozott. Nem fokozom tovább, a végén szerény kettest kapott mindenki, mert csak annyit tanultak, hogy még éppen átmenjenek. Gondolom mindenkinek ismerős.]
És itt kapcsolódnék ahhoz, amit Kati írt. Igen, elvontak, áttételesek és elismerem, sokszor rosszak, azok a mutatók, amelyekhez mérik a kapitalizmusban a vállalatokat. De mindennek a végső mozgatórugója az egyes ember (pl. a legnagyobb részvényes) boldogulása. És szerintem ez jó. Mert egyébként mihez kellene mérni a sikerességet? Ki mondja meg, hogy egy vállalat, egy ember, egy ország sikeres?
Mégis, annak ellenére, hogy mélyen hiszek benne, a piacnak kell szabályozni a gazdaságot, azért itt Indiában tényleg el kellett gondolkodnom rajta, mivel lehetne a piacot arra rávenni, hogy a sok millió ember létbiztonságát is megteremtse. Mert abban megint nagyon hiszek, hogy nem-piaci eszközökkel csak időleges eredményeket lehet elérni.
Ezért írtam, hogy nem tudom eldönteni. Mert persze könnyű kifigurázni a szivarozó, népsanyargató, részvényvagdosó kapitalistát, de azt is látom, mi van helyette. Ha marad az a rendszer ami most van, akkor az Indiában élő 1,3 milliárd ember 85%-a abszolút nyomorban fog élni. Mert ha nincs változás, akkor a boltban továbbra is 15 lesznek, (amikor elég lenne 3 ember) de mindegyik csak annyit fog keresni, hogy éppen megéljen. Olyan alacsony szinten, amit tényleg nem tudtok elképzelni. Márpedig a szivarozó, népsanyargató, részvényvagdosó kapitalista magától nem fogja a pénzét odaadni a szegényeknek. Mert az emberi faj egyedei ahogy írtam, nem altruisták (persze tisztelet a kevés kivételnek, de azok pénze bármilyen sok is, csak csepp a tengerben – MINDENKINEK annak kellene lenni, hogy ilyen módon az megoldódjon).
Szóval én nem látom olyan egyszerűen eldönthetőnek a kérdést mint Kati és Sanyi. Mert szerintem a jószándék kevés. Megoldást pedig nem látok.
Paco
Kelma 2009.10.07. 23:30:45
Nos először is szeretném leszögezni, hogy a közösségi tulajdonra épülő rendszerek szerintem is tarthatatlanok. Nem is ezekre utaltam. Lehet, hogy félreérthetően fogalmaztam. Nekem csak annyi a meglátásom az üggyel kapcsolatban, hogy a CSUPÁN a profitmaximalizálásra épülő, annak minden más szempontot alárendelő gazdasági rendszer hosszú távon szintén tarthatatlan. Mint ennek kedves példáját láttuk nem egészen egy éve.
Természetesen igaz minden amit a fejlődés, a csecsemőhalandóság és a kapitalizmus összefüggéseiről írtál, csak érzésem szerint kicsit elnagyolt. Természetesen szívesebben lennék jól működő vállalkozó, cégvezető, vagy ügyvéd a profitmaximalizáló Egyesült Államokban, de a gyári munkással már inkább a szociálisan kissé érzékenyebb Németországban cserélnék. Valamint a csecsemőhalandóság esetében ha összevetjük a kapitalista Brazília és a „posztkommunista” Lengyelország számai – bár konkrét adatokat nem ismerek – meglepne, ha az elméleted megállná a helyét. Természetesen nagy vonalakban igazad van, csak arra szeretnék utalni, hogy kicsit árnyaltabb a kép.
Tehát még egyszer, szerintem nem csak egyféle kapitalizmus van. És az a fajta, amelyikről Te írtál, bár látszólag - sőt „rövid”-távon ténylegesen is - sokkal hatékonyabban működik, mint az amelyik nekem szimpatikusabb, meggyőződésem, hogy zsákutcába vezet. Vagy tényleg úgy gondolod, hogy ha mind az X millió boltból kirakják a 12 felesleges embert. Akkor majd a 12X millió ember szép csendben éhen hal, hogy ne zavarja a maradék 3X milliót az ötven százalékkal felemelt fizetésük elköltésében? Nem tartom valószínűnek. Mint ahogy azt sem, hogy majd 4X millió vállalkozásba kezd, és alkalmazni fogja a szabad 8X milliót. Azt már annál inkább, hogy az a néhány bolthálózat-tulajdonos megelégedéssel fogja tudomásul venni szigorúan NEM indiai lakhelyén, hogy vállalkozása profitja – ha jól számolom – száz százalékkal nőtt és lesza..ja a 12X millió ember nyavalyáját, és úgy Indiát is általában... Nos számomra ezt jelenti a csupán a piac és a profit által szabályozott globalizált gazdasági modell.
Kapitalizmus kell, piacorientáltság kell de a helyi viszonyokkal nem foglalkozó multi nem kell. Ne hozza a saját, laborban kikísérletezett, milliárdos marketingkommunikációval bevezetett egyentermékeit csak azért, mert azokból tud profitot maximalizálni. Igenis álljon ott az állam, nem az a velejéig korrupt és működésképtelen amilyen ez a miénk itthon, hanem az a gondolkodó és elegendő erővel rendelkező, amelyik képes megfelelően szabályozni azokat a piaci folyamatokat, amelyek szabadon engedése – mint Te is pontosan látod – beláthatatlan következményekkel járna.
Üdv, S
sibus 2009.10.08. 15:02:08
Jó kis témát vetettél fel! A megoldást meg talán azért nem látod, mert nincs, vagy inkább nincs egyértelműen jó! Nem egy légmentes, kémiai kísérletezésre alkalmas környezet ez és a szubjektivitást meg egyáltalán nem lehet kizárni.
Írjátok szorgalmasan a blogot, jó hallani felőletek.
zdyzs 2009.10.08. 15:58:34
katikám 2009.10.08. 20:32:37
Anyway, az megnyugtató, hogy VAN racionálé a rendszer mögött :)
Ennek érzékeltetésére küldöm ezt is, azoknak a kedves olvasóknak, akik ráérnek szórakozni:
www.youtube.com/watch?v=mzJmTCYmo9g
Kelma 2009.10.08. 20:58:54
Most végre én is megértettem... :)
S.
zdyzs 2009.10.09. 12:36:20
Az nagyon jó volt. Semmi új nincs benne, de az előadásmód genial!
Paco
LErika 2009.10.09. 16:13:49
És bár most már mindannyian érthetjük, hogy miről is van szó (ha eddig még nem), azért szórakozásképpen még ideírom nektek az interneten keringő közgazdasági magyarázatot a válságról. :)
Mandy, akinek Berlin-Kreuzbergben van kocsmája, fejébe veszi, hogy megnöveli a forgalmát.
Ettől kezdve hitelre is ad innivalót a törzsvendégeinek, a főleg szociális segélyből élő iszákosoknak. Egyszerűen felírja a söralátétekre, hogy ki mennyit ivott.
Ennek gyorsan híre megy a környéken és ugyanabból a társadalmi rétegböl egyre többen tódulnak a kocsmájába. Amikor Mandy látja, hogy a vendégeket egy csöppet sem izgatja, hogy egyszer majd fizetniük is kell, apránként megemeli az árakat, így jelentősen megnöveli a forgalmát.
A környékbeli bank dinamikus, fiatal alkalmazottja felfigyel Mandy sikerére, és korlátlan hitelt kínál fel neki. A fedezet miatt nem aggódik, mert úgy véli, hogy az iszákosok tartozása bőven fedezi majd a hitelt.
A Heti Italgazdaság című lap "Az év üzleti vállalkozója" címmel tünteti ki Mandyt, a szövetségi kancellár pedig fogadja és nyilvánosan átöleli.
A befektetésekre szakosodott, kiválóan képzett bankárok a söralátétek alapján PIA, ALKO és HÁNYA fantázianévvel ellátott kötvényeket bocsátanak ki. Ezeket PAH befektetési alapként forgalmazzák, amelyért egy üzbegisztáni online biztosítótársaság e-mailben vállalt kezességet.
Ezt követően (annak fejében, hogy életük végéig ingyen ihatnak sört Mandy kocsmájában), az értékpapíroknak több minősítő ügynökség is a kiváló AAA minősítést adja.
Bár senki sem tudja, hogy mit jelent a PAH befektetési alap rövidítése, és főként azt nem, hogy valójában mi áll a kötvények mögött, mivel azonban a tőzsdén folyamatosan növekszik az értékük, a hozamuk pedig rendkívül magas, a befektetők kedvence lesz.
A bankok vezérigazgatói és belső tanácsadói milliós nagyságrendben kapnak prémiumot.
Egy nap, jóllehet az értékpapírok értéke még mindig emelkedik, egy idősebb könyvvizsgáló, akit mellesleg a negatív beállítottsága miatt már elbocsátottak a munkahelyéről, úgy gondolja, hogy itt az ideje kifizettetni a legrégibb söralátéten lévő adósságot Mandy vendégével.
Meglepő módon sem a legrégebbi, sem az időrendben öt követő, szintén szociális segélyből élő (és igen részeg) törzsvendégek nem tudják kifizetni az adósságukat, amely közben az éves bevételük sokszorosára duzzadt. Hiába kutatják fel az adósokat, hiába küldözgetnek nekik fizetési felszólítást, azok nem törlesztenek, így Mandy csődbe megy.
A PIA és az ALKO nevű kötvény 98,8%-ot veszít az értékéből. A HÁNYA nevű kötvény, amely jobban tartja magát, megáll az eredeti értékének a
3,62%-nál.
Mandy szállítói, akik szintén a PAH kötvényekbe fektettek be, rendkívül hosszú fizetési határidőt szabtak.
A bor és a pálinka szállítók tönkremennek. A sörkereskedés csak azért nem megy csődbe, mert egy nagy állami támogatásnak köszönhetően felvásárolja egy külföldi befektető.
A bankot az adófizetők pénzéből megmenti az állam. A bank vezetősége pedig idén szolidaritásból lemond a prémiumának 15%-ról.
Az iszákosok viszont azon keseregnek, hogy Mandy kocsmáját tönkretették a bankok - most akkor hol fognak inni hitelbe???
Puszi, E
katikám 2009.10.11. 20:10:53
és végre megértem – 20 év után – hogy Sanyi komolyan vesz ! :)
पेतॅर 2009.10.11. 21:08:28
A szerző mindenáron abból indul ki, hogy a jólétet az képviseli, amihez szeretett Európánkban hozzászoktunk. Ezzel én sem vagyok másként. Ezzel szemben az indiaiak másképp vannak, ugyanis ellentétben a szerzővel, ők negyvenöt (vagy ki hány) évig itt szocializálódtak.
Nemrég került a mozikba ENSZ-személyiségek reklámjától kísérve a Hülyeség kora (The Age of Stupid) című dokumentumfilm. El lehet dönteni, hogy bolygónk jelen helyzetében azzal teszünk-e jót, ha "felébresztjük" az egymilliárd indiait, miszerint: "Fogyassz!", vagy pedig - legalábbis ez idő szerint - meghagyjuk őket abban a "tudatlanságban", amely nekik nem azt jelenti, mint a fehérgalléros nyugatinak.
Ha valaki azt szeretné, hogy a bolt tizenkét kicsi fölösleges dolgozója a nyugati szinten éljen, ahhoz az kell, hogy a földből kibányásszanak még ki tudja mennyi vasat a botmixerek pengéihez, vagy kiöntsenek még tízmilliárd G.I. Joe/Barbie-figurát, éppen akkor, amikor a körülmények arra intenek mintket, hogy talán saját négy (és fél) évtizednyi szakadatlan szocializációval megszerzett igényeinkből lefaragjunk egy fenntartható élőhely, a Föld érdekében.
Remélem tudják, hogy az elmúlt évtizedben volt olyan időszak az indiai vasúton, amikor a teát-kávét a kis kiégetetlen agyagpoharakban, kullarokban szervírozták. A műanyag előtt ez a - nyugatiaknak talán túl "sajátos"...? - alkalmatosság - alig érthető módon - háromezer éven át bizonyított, ám egy következő vasúti tótumfaktum visszatért a műanyagpoharakhoz. Csak arra tudok gondolni - holott nem vagyok az összeesküvéselméletek híve - hogy valamely műanyaggyártó (nem szükségszerűen nyugati, csak egy nyugati szemléletű indiai!) kilobbizta a beszállítást; a fazekasok meg elestek a lehetőségtől. Szó mi szó, most ki-ki megnézheti, hogy a fölbe visszatérő föld helyett a műanyagokat dobálják ki az ablakon.
Az elmúlt időben az emlegetett széles indiai középosztály felöltözött. Atléta, ing, mellény, zakó - kit érdekel, hogy ötven fok van! Mindenki szereti a kényelmet, a kollégiumi szobámban is forog a ventillátor, de az angol éghajlatra kitalált ruházathoz persze ez, vagy az ún. kúlar (cooler) már kevés, és fölszerelik a klímaberendezéseket. Csoda hogy a kusza indiai elektromos hálózat túlterhelt, illetve hogy elképesztő mértékben növeli a szennyezőanyagkibocsátást? --- No persze, ha valakit hagyományos, és a szezont a fazonnal nem keverő öltözetben lát a nagyérdemű azott pozícióban, esetleg úgy ítéli meg, az illető nem üti meg a mércét jómodorban.
Csak két elcsépelt példa a nyugati szocializáció gyümölcseire.
Kelma 2009.10.11. 23:41:00
Vegyük sorba!
Kedves Zdyzs. Szeretném hinni, hogy nem az emelt ki bennünket az állatvilágból, hogy voltak egyedek, akik öt levéllel többet szerettek, volna rágni, hanem az, hogy nem törődünk bele olyan mondásokba, hogy "nincs megoldás".
Katika! Örülök, hogy megértetted, hogy komolyan veszlek, bár meglep, hogy csak 20 év után :)))
Erika példájára. Természetesen kiváló! Azt érzem perverznek a dologban, hogy ezen is és a Katika által küldött youtube videón is kiválóan szórakozik mindenki, majd miután elfogyott a mosoly az arcáról azt írja, hogy a piac mindenhatósága sajnos megkérdőjelezhetetlen. Hogy is van ez???
Kedves sok indiai írásjel! (Sajnos nemtom hogyan szólítsalak) Kérlek maradj velünk, és próbáld meg számunkra továbbra is olyan megvilágításból tálalni a dolgokat, amiket néhányunk csak sejt, de a legtöbbünknek - szemmel láthatóan - fogalma sincs róla. Ehhez kapcsolódóan szerintem nagyon nem mindegy, hogy egy multi, vagy egy helyi "IMHO" vagy micsoda a kizsákmányoló, mert az utóbbi - ha ez adott esetben nem is tántorítja el - legalább nagyjából tisztában van vele, hogy mik lehetnek a hatásai annak amit csinál.
Üdv, Sanyi
katikám 2009.10.12. 00:03:52
OFF: No, végre, akkor ezzel megvolnánk! (ezt a vitorlás szakosztálynak üzenem :))
ON:
Amúgy meg, kedves Péter, (így hívják a "hindi írásjel-bácsit") csatlakoznék az invitáláshoz, szerintem is ránkfér (ti. a többi olvasóra és íróra is) néha egy kis viszonyítási alap. De ha nem... én már olvaslak a saját blogodon.
zdyzs 2009.10.12. 15:47:00
Mindenekelőtt köszönöm, hogy megosztottad velünk a gondolataidat, mi itt az indiai élet nagyon kis szeletét látjuk csak.
Abban igazad van, hogy abból indulok ki, amit mi "jólét"-nek nevezünk az az elérendő állapot. Ezt meg is írtam, mint alapvetést. Természetesen ezt is kétségbe lehet vonni, de az egy nagyon-nagyon ingoványos talajra fog minket vezetni.
Mert ebben az esetben valóban teljesen kívül kell helyezkednünk a saját szocializációnkon. És akkor bizony bennem felvetődik a kérdés, mi az ami még elfogadható? Mert Te nem kevesebbet javasolsz, ha jól értem, mint azt, hagyjuk csak az indiaiakat, megvan nekik a (mienknél egyébként sokkal ősibb) kultúrájuk, maradjanak annál. De akkor maradjon minden, maradjon a kasztrendszer, maradjanak az érinthetetlenek, maradjon az is hogy minden századik csecsemő 24 órával a születése után meghal, maradjon az, hogy az általad is említett vidékiek több mint fele életében nem jut el orvoshoz. (Csak egy megjegyzés az általad korábban írottakhoz - a 60-as években még nagyon elterjedt indiai éhezést egy amerikai tudós által kitenyésztett gabonafajta szüntette meg, amely jóval nagyobb termésátlagokat eredményez. Csak amiatt önellátó india élelmiszerek területén.)
De talán, hogy még jobban érthető legyen miért nem szeretnék "kibújni a bőrömből", ha valóban az a beszélgetésünk alaptétele, hogy el kell fogadni más kultúrák nézetrendszerét, akkor válasszunk az indiai helyett egy másikat. Mondjuk legyenek ezek a Talibánok. Akik szerint a nőknek ki sem lehet lépni otthonról egyedül, a sariá szerint törvénykeznek, és abszolút jogos, hogy valaki védtelen civileket gyilkol meg. Gondolom ez talán már Neked sem éri el a toleranciaküszöbödet. De vegyük ki belőle a civilek gyilkolászását, gondolom azzal sem értesz egyet hogy a nők nem tanulhatnak semmit. És itt vissza is kanyarodnék Indiához, ahol ha elfogadjuk a hindu világszemléletet, akkor a feleségnek máglyára kell mennie, mikor a férje meghal.
Viszont, ha mondjuk csak ezt az egyet megkifogásoljuk a hindu világszemléletben, akkor hol a határ? Ki és mi dönti el mi "mehet" még, és mi az ami már nem elfogadható. Szándékosan sarkítok, mert biztos vagyok benne, hogy a legtöbb hindu is elítéli a rituális öngyilkosságot. Csak arra akarok rámutatni, hogy ezzel szemben van sok-sok apró kérdés, amelyben ha nem fogadjuk el egy civilizáció értékrendjét teljes mértékben, akkor már csak a szubjektivitás dönheti el, mi elfogadható és mi nem.
Nekem például szubjektíven nem elfogadható, hogy Indiában 800 millió ember él olyan szegénységben, ami Európában már egy jó évszázada elképzelhetetlen. Ha ennek megváltoztatásához ki kell zsákmányolni a Földet, akkor szerintem gátlástalanul ki kell zsákmányolni.
Kis kitérő: Egyébként személyesen az a véleményem, rendkívüli arrogancia részünkről, emberek részéről, hogy azt gondoljuk, óriási befolyással vagyunk a Földre. A Föld 4,5 milliárd éve itt van, és az emberiség pusztulása után 4,5 milliárd évvel is itt lesz. Amikor Te vagy bárki a Föld megmentéséről/megőrzéséről beszél, akkor igazából az emberiség megmentését érti ez alatt. Attól, hogy nekünk lakhatatlan lesz a Föld, maga a bolygó nem fog elpusztulni. Ha van időd, nézd meg ezt a linket www.youtube.com/watch?v=3q3upFx4FcA sokkal élvezetesebben mondja el azt amit akarok mondani.
Az egész posztot azért írtam, mert nem látom mi lenne a megoldás 800 millió ember kiemelésére a nyomorból. Mert ha valóban a piacra bízzuk az egészet, akkor ugyanolyan szenvedést fog okozni a tömegeknek mint ahogy ezt a mi felmenőink megtapasztalhatták 150-200 évvel ezelőtt. És a számok több nagyságrenddel nagyobbak.
De azt az álláspontot nem tudom elfogadni, hogy maradjanak csak ebben a nyomorban, jó ez nekik így.
पेतॅर 2009.10.12. 16:49:25
Megértem az aggályokat. A kulturális kételyekhez csak annyit fűznék, hogy a fenti példák nem az adott kultúra egészében voltak szokásosak, másrészt a mi teljesen önhitt bábáskodásunk nélkül is történtek kísérletek, illetve születtek megoldások az adott problémákra. (Itt elég csak a hinduizmus, és a muszlim hódításig Indiában is töretlen buddhizmus belső eredetű szemléletbeli ellentétére gondolni, vagy az afgán ellenállásra…)
Természetesen arra gondoltam, hogy a Földet a magunk számára kellene megmenteni. Ha kipusztulunk, helyrejöhet, de nemünknek ez már nem jelent sokat. Ha valaki azt mondja, hogy ha nem megy másképp, egy ”utolsó nagy zabálás” után pusztuljunk mindnyájan, az egyszersmind a saját gyermekei, illetve a leendő unokák vagy dédunokák (attól függően, hogy mikor történik meg a baj) világra hozatalának, másfelől világra jöttének értelmét kérdőjelezi meg
Különben a Földet - meglátásom szerint - ma már nem tudjuk - úgymond - gátlástalanul kizsákmányolni, hiszen ez megtörtént és jelenleg is zajlik. Más szavakkal annyi, minthogy változatlan hozzáállás mellet lehetőségeink végére értünk, és a sok nevetésnek sírás lett a vége.
A megoldást abban látom, hogy világviszonylatban szabályozzuk a népességet és a nyersanyaghasználatunkat (együtt számos ostoba kedvtelésünkkel), amíg környezetünk - néhány nemzedéknyi idő alatt - helyre nem jön, és a mahárádzsa palotájában nem folyik olyan sárga víz, amilyent a világ tájain nem kevesen isznak is.
A vetőmagokat illetően a következőre gondoltam. A Nestlé és hasonszőrű társaságok ár alatt adnak el génkezelt vetőmagot promócióban. A család feléli a hagyományos vetőmagokat, a következő évi vetéshez pedig a génkezeltből tesz félre. Ez második körben rosszabbul terem, miközben a fillérekből élő család hitelt vesz fel és adósságspirálba került. Az indiai gazdálkodók körében nőtt az elkövetett öngyilkosságok száma, Ez nem képzelődés.
A jelenlegi nyomort úgy kell felfogni, mintha menekülttáborról lenne szó. Jelen esetben a háború a forrásaink végletességével folyik. Ha erre sikerül megoldást találni, akkor idővel jobb lehet majd a szegényeknek, egyre többen hagyhatják el a ”tábort”. Ha viszont ámokfutásban gyorsan lerágunk mindent, mint a sáskák, akkor a változás ideje nem jön többé el. Természetesen, ha a megtizedelődés nem is mindekit ér majd el, ugye nem kérdéses, hogy nem a ”csak segíteni próbáló” USÁ-t vagy Európát fogja sújtani, hanem azokat, akiket annyira igyekszünk ”támogatni fejlődésükben”.
Valóban, Európában csak egy szűk évszázada elképzelhetetlen ez a "nyomor", a jólétünk a maradék nem egész évszázad terméke, mint ahogy a bolygónk jelen helyzete is.
Kerek-perec ki kell mondani, hogy a lehetőségek nem adottak, hogy a mostani korszakban egyenlő életszínvonalat teremtsünk a bolygó lakosainak. Ez csak - ismétlem - népességcsökkenés és gondos nyersanyaghasználat mellett valósítható meg, vagyis úgy tűnik, ha most elkezdjük. eredmény akkor is csak a későbbiekben lesz.
Ennek ellenére nem kell lesajnálni a világ többségét, hiszen a nagyszüleink - legalább is az enyémek igen - emlékeznek a cifra szegénységre, sőt ez a cifra néhány századdal előbb még cifrább volt. De itt vagyunk? Itt. Felmenőinket, mint ahogyan az indusokat sem abból a puha anyagból gyúrták, amelyből minket, és képesek megélni a jég, azaz a föld hátán.
Ha valaki nem fogadja el a környezetkárosítással kapcsolatos problémákat, annak továbbra is javaslom a fent említett (különben n+1.) film megtekintését.
zdyzs 2009.10.12. 17:20:03
1. Az, nem fogadjuk el hogy nincs megoldás, azért van, mert voltak olyan őseink akik öt levélnél többet akartak enni. Egymásból következik a kettő. Igenis azért terjedt el a világon minden állatfajnál jobban az ember, mert alapvetően mindig többre vágyik. Minden kielégített szükséglet....
Ha nem így lenne, szépen ülnénk a dzsungelben és ennénk a gyümölcsöket, mint rokonaink a gorillák.
2. Igen, jót nevetek a vicceken, és tudom, hogy a piac ciklikus. Egyszer fent, egyszer lent. Az hazudik magának aki szerint mindig süt a nap.
3. IMHO = In My Humble Opinion :-)
Kelma 2009.10.12. 23:44:20
1. Igen valóban mindig többre vágyunk. Az meg, hogy ez a több,ez materiális, anyagi, konkrétan pénzen megvásárolható többlet-e, vagy valami más jellegű dolog, egy néhány üveg bor elfogyasztása mellett folytatott hosszasabb beszélgetés tárgya lehetne. Az, hogy én egy pár dolgot másképp látok, valószínűleg viszonylag unkonvencionális életpályám (és életformám) következménye. :)
2. A piac valóban ciklikus. Ezzel csupán két problémám van.
A: A mai globalizált világban már sajnos nem dombokról és völgyekről beszélünk ezzel összefüggésben, hanem sziklacsúcsokról és szakadékokról. Ez viszont, ha bennünket talán nem is annyira, de a legtöbb embert elég brutálisan érinti. Ők lehet, hogy nem tudnak olyan őszintén mosolyogni az intellektuális vicceken...
B: Van egy szűk réteg akinek igenis mindig süt a nap. Ez magában véve nem zavarna annyira, ha ezt a privilegizált helyzetet nem a maradék 99,9% rovására tartanák fent maguknak. (Elméleted szerint vszeg ők a faj mintapéldányai, mert ők aztán tényleg mindig többet akarnak.)
3. Köszönöm a kibontást AEBSZ-ben (amerikai eredetű betűszó) sosem voltam túl jó :D
Csók, S.
Kelma 2009.10.13. 00:16:24
Írásaidat olvasva megdöbbenve számoltam ki, hogy korodnál fogva akár a fiam is lehetnél.:) Összeszedett, megalapozott érvelés. Gördülékeny, udvarias stílus. Élmény lenne vitatkozni Veled. Majd megpróbálok valamit találni amiben nem értünk egyet. :)
Üdv. Sanyi