Ahmet kommentjén felbuzdulva (ez úton is köszönet neki és minden más lelkes olvasónak) ma is leültem a gép elé, hogy írjak egy kicsit Indiáról. Nincs konkrét témám, a mai poszt is minden bizonnyal rendkívül csapongó lesz. Nem gondoltam volna, de a harmadik évben már sokkal nehezebb témát találni, mert már sokkal kevesebb dologra csodálkozunk rá. Vagy inkább azt mondhatnám, hogy továbbra is sok az újdonság, de ezek már olyan jellegű újdonságok, amelyeket sokkal nehezebb megosztani másokkal. Mert bármennyit is próbálok itt írogatni, azért a napi életet nem lehet átadni, és mostanában inkább már csak olyan meglepetések érnek, amelyek értékeléséhez tényleg itt kell élni.

Talán egy példa. Többször írtam már mennyire tudnak vetíteni az indiaiak. Arra már rég rájöttem, annak, amit állítanak magukról nem a fele, de a tizede sem igaz. A minap történt, hogy az egyik iskolai kapcsolatom (majd néhány szót írok arról is kiket kellene külszolgálatra küldeni) révén megismerkedtem egy indiai üzletemberrel, természetesen saját állítása szerint fantasztikus összeköttetésekkel rendelkezik (egyébként nagyon fura figura volt, de erről is később, nem akarom megtörni a még el sem indult történet lendületét). Biztosított róla, hogy akármilyen magyar cég akar Indiában érvényesülni, ő biztosan tud rajta segíteni. A beszélgetés során többek között elmondta, hogy háromszázezer szolár pumpára van megrendelése, illetve bárkinek el tud intézni egy ilyen megrendelést. Napelemes szivattyúkat gyártó magyar vállalatot éppen nem tudok, viszont ismerek egy indiai céget, amelyik pont ilyeneket gyárt. Megbeszéltük, hogy direktbe kapcsolom őket. Az még talán nem is volt meglepő, hogy kiderült csak 300-1000 szivattyúról van szó, (nem háromszázezerről - nem mindegy ugye), de az már egy kicsit meghökkentett, hogy kiderült, a másik indiai egyelőre nem tud szállítani, mert még csak tervrajzon vannak szivattyúi. Amit nekem eddig mutogatott képeket, ezek szerint prototípusok voltak, vagy egész egyszerűen csak más szivattyúival ékeskedett. A legszebb az egészben persze az, még ezt sem tudhatom biztosan, mert mindkét információ lehet teljesen fals. Nem könnyű Indiában.

Az említett nagyon jó összeköttetésekkel rendelkező indiai (ez persze nem egy megkülönböztető jelző, én még nem találkoztam olyan üzletemberrel itt, akinek ne lennének kivételesen jó kapcsolatai) egyébként igazából nem is üzletember, alapvetően gyógyítással foglalkozik (azért ne ijedjetek meg, a képen fent nem ő van, és az aura sem a mienk). Állítása szerint több évet élt Írországban, ahol sokakat megtanított gyógyítani és még most is minden évben hoz csoportokat Indiába. El is mondta, hogy Zsuzsival nagyon összeillünk, mert neki arany, nekem meg ezüst aurám van (Ezt mi a rögtönzött auravizsgálat nélkül is már rég tudtuk. Mármint azt, hogy jól választottunk 20 évvel ezelőtt). Zsuzsi vállán ráadásul egy egész csapat angyal ül. Ő gyógyítani fog, én pedig könyvet fogok írni. Most már legalább tudom mi a küldetésem!

Miután megtudtuk milyen az auránk, engem kézrátétellel ott helyben meg is „gyógyított”, mivel én éppen náthás voltam. Szerencsére előre megmondta mit kell majd éreznem, ezért el tudtam mondani neki mennyivel jobb a „gyógyítása” után. Nektek bevallom, hogy semmit sem éreztem, és a náthám még majdnem egy hétig kitartott. A kis füllentés azért kellett, hogy a találkozónak belátható időn belül vége legyen. Zsuzsi szerint én nagyon ellenállok az ilyen spirituális gyógymódoknak. Ebben lehet valami igazság.  Talán azért lehet, mert ha jól belegondolok, minket úgy neveltek, hogy csak szenvedés árán lehet meggyógyulni. (Aki velem egy idős, emlékszik rá ugye, hogy ha egy gyógyszer nem keserű, akkor nem is használ?). Abba pedig az nem igazán fér bele, hogy valaki megfogja a fejemet, erősen koncentrál és utána már jobban is vagyok. Talán ha valamit megnyomott volna, ami igazán fáj, nagyobb sikert ér el. Ebbe csak most gondoltam bele, amíg írtam, korábban nem is jutott eszembe. (Már megérte elkezdeni írni!) Pedig nekem is jobb lenne, működnének rajtam ezek a módszerek. Egyébként néha működik is. Máskor meg nem, csak még nem találtam meg a rendszert benne. Feleségem szerint akkor kezd működni, mikor már saját magam szerint eleget szenvedtem. Talán.

A fenti gondolatmentet tovább gondolva arra is rájöttem, az élet más dolgaiban is megvan ez a különbség az indiai meg a keresztény kultúrkör között. Az egész keresztény dogma arra van felépítve, hogy csak az nyeri el a mennyek kulcsát, aki megfelelően megszenved itt a Földön eredendő bűneinkért. Minél vacakabb itt lent, annál jobb lesz majd a túlvilágon, vagy valami hasonló. (Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint a gazdagnak bejutni a mennyekbe) Ráadásul legtöbbünkbe belenevelték, hogy az boldogul, aki keményen dolgozik. Ez azt hiszem egy olyan alaptézis, amelyet a „minden ember egyenlő” alaptétel implicite tartalmaz, hiszen ha mindenki egyenrangú, akkor csak azért viszi valaki sokra, mert sokat tett érte (na meg van egy nagy adag szerencséje). Erre a mi kis országunkban még rátett egy lapáttal a szocializmus, amelyben jól megtanultuk, csak a munkás és a munka ér valamit. Ha valaki az eszével, vagy a pénzével keresi a pénzt az nem az igazi. Sőt az utóbbi kifejezetten üldözendő. Sajnos ezt a szemléletet még jó sokáig nem fogjuk levetkőzni.

Összefoglalva, a mi értékrendünk a munkára alapul, aki jól és sokat dolgozik,az boldogul, és alapvetően mindenki bűnös.

Itt a hindu kultúrkörben ezek a dolgok mindjárt nem annyira egyértelműek. Sőt. A kasztrendszer eleve meghatározza, milyen életet fogsz élni. Lehetsz akármennyire szorgalmas, robotolhatsz bármennyit, ha érinthetetlen (dalit) vagy, nem lesz belőled maharadzsa. A mai világi demokrácia persze már sokban megváltoztatta ezt. Épp az idén lett Nyugat-Bengál elnöke egy dalit. (Nem kis pozíció, India harmadik-negyedik leggazdagabb állama, 91 millió lakossal).  De azért ez még most is inkább a kivétel (a politikát egyébként még véletlenül sem szabad összetévesztenünk a munkával J). Itt nem az jut előre, aki keményen dolgozik. Esetleg majd a következő életben. (Sokan épp ezért nem is dolgoznak keményen – de ez már egy egész másik gondolatmenet) Viszont a hindu vallás semmilyen módon nem tekinti eredendően bűnösnek az embereket. Mindenki oda születik, ahova megérdemli, de szó sincs arról, hogy kollektíve mindenki rossz fiú (lány).

Aztán az is teljesen más a világszemléletünkhöz képest, amennyire a vallás áthatja itt a mindennapokat. Azért sem annyira mindenható itt a munka, mert az emberek sokkal jobban hisznek az isteni közbenjárásban (a divine intervention-t akartam magyarra fordítani, elég kevés sikerrel). Ha eleget áldozol a megfelelő isteneknek, akkor azok majd segítenek. Igazából mindegy mennyire igyekszel, ha az istenek veled vannak, akkor is boldogulsz, ha egész nap Való Világ ismétléseket bámulsz a tévében. Ez persze nem azt jelenti, hogy itt mindenki az égi mannára vár, de tényleg sokan beletörődnek a sorsukba és egy fűszálat sem tennének keresztbe, hogy jobb legyen nekik. Esetleg még egy kis rizst áldoznak kedvenc istenüknek. De még azok között is, akik keményen dolgoznak, több olyannal találkoztam, aki a sikereit nem a saját munkájának, hanem annak tudta be, hogy az égiek vele vannak. Nagyon nehéz ezt nekünk európaiaknak felfogni, mi annyira másképp szocializálódtunk.

Na csak sikerült valami félig értelmeset írnom, remélem Nektek is lesz hozzászólni valótok. Főleg aki volt már Indiában, annak a véleményére vagyok kíváncsi, de mindenki más megoszthatja a gondolatait a kommentekben!!! 

 

Szerző: zdyzs  2011.09.29. 18:47 2 komment

Címkék: üzlet india szocializmus gyógyítás napenergia spirituális kasztrendszer

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ahmet · http://www.tinylittlebigthing.blog.hu 2011.09.30. 11:16:35

Na, ez érdekes. Mert a jelenséget, hogy szarnak bele, tapasztaltam, de nem gondoltam soha végig, hogy mi ennek az oka. Pedig az is feltűnt, hogy csak a hindukra igaz a trógerség és a hazudozás is. Az elsőt magyarázza a kasztrendszerből való kitörés lehetetlensége, meg a vallás. Megértem, hogy nem küzd, ha nincs értelme. Ha a másodikra is találsz megfejtést...
Egyébként én nagyon szívesen olvasom ezeket az írásaidat, amik nem a világrengető dolgokról szólnak, hanem azokról, amik pont nincsenek benne a könyvekben. Szóval csak így tovább! :)

zdyzs 2011.10.01. 18:54:12

@Ahmet: Na a kóros hazudozás forrását még én sem tudtam megfejteni. Sajnos azt kell mondjam én azt tapasztaltam, nem csak a hindukra jellemző. Sikh és muzulmán is próbált már teljesen hülyének nézni. Viszont azt megfigyeltem, hogy a sikhek és a párszik sokkal szorgosabbak, nem is beszélve a jainokról, akik híresen sokat melóznak.
Köszönöm a biztatást, sok erőt ad. Sokkal nehezebb blgot írni mint gondoltam, főleg a mindennapokról. Mert mikor az ember utazik, akkor minden nap történik valami, most viszont nem nagyon.
süti beállítások módosítása