Ilyen sokáig talán - azon kívül, mikor otthon voltunk szabadságon – azt hiszem még soha nem szüneteltettem a blogot (számomra rejtély, hogy ennek ellenére napi 8-15 látogatóm van!!!). Nagyon nehéz is belekezdeni újra. Kicsit elveszett a motivációm, pedig visszaolvasva a régi bejegyzéseket, látom, érdemes leírni mi történik velünk, már csak magunknak is. De most elég kevés újdonság volt/van, a megszokott mederben folyik az életünk, kiemelkedő események nélkül. Mégis rávettem magam, hogy dokumentáljam legalább valamennyire mi is történt velünk az elmúlt két hónapban.
Ez a mostani bejegyzés kicsi toff-topic, mert egyáltalán nem Indiáról szól, de nem tudom megállni, hogy ne dicsekedjek el vele.
Az történt ugyanis, hogy az MTV Székház nyerte meg az International Property Awards által meghirdetett Európa legjobb középülete 2012. díjat. Ez egy rangos nemzetközi elismerés az ingatlanszakmán belül. Azaz a zsűri úgy ítélte meg, ez a legjobb olyan épület, amelyet közcélra hoztak létre Európában. Ez az épület pedig nagy részben az én "gyermekem" is, mert a projektet én vezettem két éven keresztül, az első kapavágástól egészen addig, amíg birtokba nem vette a TV. Meglepett a díj, de örülök neki!. (Korábban egyébként elnyerte az épület a legjobb Magyar Középület díját is, csak így indulhatott az európai díjért)
Címkék: legjobb 2012 Európa MTV International Székház Property Awards középülete
Nagyon elhanyagoltam megint a blogot. Ennek sok oka van: jó és rosszabb könyvek, amelyeket olvastam (a rosszak azért, mert nehezen rágtam át magam rajtuk); a Fable2 Xbox játék (amelyet a gyerekek mellett én is szívesen játszom és elég időrabló tevékenység); az egyre jobb idő, amely a medence partjára csalogat minket; de biztos nem az, hogy Indiában uborkaszezon lenne. Nem, éppen ellenkezőleg, a belpolitikai élet soha nem látott mértékben forrong éppen.
Már többször írtam arról, hogy a nagy indiai sikersztorinak vége van. Nos, most úgy tűnik olyan válságos helyzetbe jutott a gazdaság, hogy erre a politikusok is rájöttek és végre valóban léptek is valamit. Itt írtam róla, hogy mik is a problémák. Röviden arról van szó, hogy a „lassú” növekedés miatt az indiai állam bevételei minden bizonnyal olyan mértékben csökkentek, hogy a kormány – a borítékolható hatalmas tiltakozás ellenére – hozzányúlt egy-két olyan gazdasági „szent tehénhez” (hol lehetne jobban használni ezt a hasonlatot mint itt?!), amelyekbe eddig mindannyiszor beletört a bicskája (na ez aztán képzavar), vagy egyáltalán nem is próbálkozott velük. Mert azért az itt sincsen másképp, a politikusok csak akkor hoznak népszerűtlen intézkedéseket, mikor a víz már elérte a csónak peremét, addig csak mutogatnak egymásra és üres frázisokat puffogtatnak.
Bár már csak az interneten olvashattam, úgy láttam, hogy a kevés hír egyike, amely eljutott Indiából Magyarországra, a nagy indiai áramszünet híre volt. Úgy tálalták a hírügynökségek, hogy a világ legtöbb embert érintő áramszünete volt, India lakosságának fele volt áram nélkül, 600 millió ember. Valójában két nagy áramkimaradás is volt, de az első „csak” háromszázmillió embert érintett. Aztán két napra rá gyakorlatilag teljes Észak-India sötétbe borult egy fél napra. A számokkal persze vigyázni kell, mert az érintett államok népessége alapján számolták ki az érintettek nagyságrendjét. Az pedig köztudott, hogy Indiában korántsem jutott még el az elektromosság mindenhova, a 600.000 falu egyharmadában még mindig nincs elektromosság, és ahol van, ott is csak egy-két házban. Azaz a falusi népesség jelentős része szerintem nem is tudta, hogy áramkimaradás van. Csak becsülni tudom, de szerintem a 600 millió potenciálisan érintett emberből legalább 150 millió egyébként is kénytelen áram nélkül lenni. Őket biztosan nem érintette a „nagy sötétség”.
Címkék: infrastruktúra áramszünet generátor India Mars
Ezt a képet régebben készítettük, jól mutatja, hogy nincs kicsi autó, csak kényelmes emberek. A képen egy Suzuki WagonR látható, amelyben ha jól számoltuk 10-en ültek. Az anyósülésen eleve 3-an. Mivel ezt a típust otthon is forgalmazzák, könnyen el tudjátok képzelni milyen lehet tizen ülni benne, még akkor is, ha naqy részük gyerek.
Egy újabb hihetetlen felirat Indiából. Bevallom ez nem saját gyűjtés, de annyira jó, hogy muszáj vagyok megosztani veletek. Egy szépségszalon hirdetése
Angolul nem tudóknak: DYE - hajfestés DIE - halj meg; FACIAL - arcpakolás FACHIAL - semmit nem jelent; MASSAGE - masszás MESSES - szemetek, koszok; CHILDREN CUTTING - gyerekek vágása - ez angolul sokkal rosszabbul hangzik mint a magyar fordítás. Ha az értelmét fordítom és nem szó szerint, akkor inkább azt jelenti hogy gyerekek feldarabolása. Ez különösen a "DIE" felirattal együtt morbid
Címkék: vicces felirat India
Petiről már az iskola megkezdése előtt tudtuk, hogy fog kapni egy iPadet (azoknak, akik esetleg nem tudják mi az, itt meg lehet nézni). Az iskola ugyanis a felsőben (az amerikai rendszer szerint ez a 6-7-8. osztályt jelenti) iPad alapra fogja helyezni az oktatást. Már a nyári szünet alatt vagy négy e-mailt kaptuk arról mit és hogyan kell majd tennünk, miután fiunk megkapja az iPadjét. Mondanom sem kell, fiunk (meg minden osztálytársa) nagyon várta, hogy végre a kezébe kaphassa az iPadet. Én – a korábbi poszt alapján tudjátok miért – kevésbé, de azért én is kíváncsi voltam, milyen is ez az általam eddig nem ismert, de elég bizalmatlanul kezelt eszköz. Az első benyomások az Apple-univerzumban nem mondhatnám, hogy kedvezőek lettek volna.
Címkék: oktatás iskola felhasználó Apple iPad
A mai poszt kicsit off topic lesz, de remélem csak félig. Az elmúlt napok híre volt, hogy az Apple megnyerte az Amerikában folyó szabadalmi pert a Samsung ellen, és a Samsungot 1 milliárd dollár kártérítésre kötelezték. Ezen felül még az is lehet, hogy nem forgalmazhatják okostelefonjaikat és tablet-jeiket az USA-ban. A meglepően gyors ítélet elég nagy horderejű, mert újabb precedenst teremt és másokat is befolyásolni fog.
Címkék: iskola profit Apple Samsung iPad iPhone
Ma egy pár sort szeretnék írni az olimpiáról, ahogy itt megéltük.
Kezdeném azzal az elég egyértelmű kijelentéssel, hogy az olimpia egész más élmény itt Indiában, mint otthon. (Daaaaaaaaa! mondanák a lányaim – jelezve, hogy ez triviális). Mert bizony itt nem azokat a sportágakat adja a TV, mint amelyeket otthon megszoktunk. Se kajak-kenu, se vízilabda. Viszont egészen elképesztő mennyiségű gyephokit nézhettünk (volna, ha érdekelt volna), hiszen ebben 1928 és 1964 között az indusok 7 aranyérmet nyertek, csak 1960-ban voltak ezüstérmesek. Még 1980-ban Moszkvában tudtak nyerni. Így csak eggyel kevesebb aranyérmük van, mint nekünk vízilabdában. De a párhuzam itt véget is ér, inkább a magyar focihoz tudnám hasonlítani, amely még mindig az Aranycsapat miatt híres. Londonban ugyanis 12 csapatból a 12. helyen végzett az indiai hokiválogatott. És ez nagy előrelépés ahhoz képest, hogy Pekingbe ki sem jutottak! A magyarokhoz hasonlóan azonban még mindig mindenki csodát várt itt a csapattól (nálunk is sokan hiszik, hogy majd egyszer hirtelen megint nagyszerű lesz a magyar fociválogatott). Ebben keservesen csalódtak, holott a négy évvel korábbi teljesítményhez képest jól szerepeltek, kijutottak az olimpiára. De nem ezt várják tőlük itt sem, hanem a réges-régi nagy dicsőséget. Azt persze itt is mindenki elfelejti, hogy már évtizedek óta nem nyertek semmit. No persze nem véletlen, hiszen Indiában nagyon népszerű a gyephoki. Valahogy így néz ki Indiában a sportok népszerűségi táblája:
Nos, vége a nyári szünetnek, egy kicsit elhúztam az első poszt írását, most már két hete itt vagyunk újra. Elnézést visszamenőleg, hogy nyáron nem írtam semmit, de végül is a blog indiai kalandjainkról szól, nem Budapestről. Előre pedig elnézést, mert a poszt biztosan nagyon csapongó lesz, mindenféle struktúra nélkül.
Az indiai statisztikai hivatal múlt hét pénteken publikálta az előző pénzügyi év utolsó negyedévére vonatkozó végleges adatait. A GDP növekedési adatok mélyen a várakozások alattinak bizonyultak, mindössze 5,3%-al növekedett az indiai gazdaság 2012 első negyedévében. Ez kilenc éve a legalacsonyabb negyedéves növekedési adat. Otthonról viccesnek tűnhet, hogy 5,3%-os növekedés kiábrándító, de ahogy már korábban írtam, Indiának saját fejlettségi szintjén 8-9%-al kellene növekednie, hogy ugyanazt produkálja mint mondjuk Németország 0,5%-os növekedés esetén.
Sokáig vártuk az igazi meleget, de most eljött. Onnan tudjuk igazán, hogy nagyon meleg van (már persze a hivatalos időjárás-jelentéseken kívül), hogy az egyébként rendkívül élénk, hangos és állandóan mozgásban levő varjak (vagy csókák? - nem tudjuk, lényeg, hogy az otthoni dolmányos varjakhoz nagyon hasonlító intelligens madarak) most már naphosszat tátott szájjal állnak a fák árnyékában és meg sem mozdulnak. Ez tapasztalataink szerint akkor van, mikor 45 fok fölé megy a hőmérséklet. Nehéz elmondani, hogy ez mennyire meleg, amikor az ember kilép a légkondicionált autóból leginkább úgy érzi, mintha egy hatalmas kemencébe lépne be. Főleg mikor az aszfalt és az épületek megsokszorozzák a meleget.
Az utóbbi egy hónapban gyökeresen megváltozott a külföldi - és tegyük hozzá az indiai – sajtó hozzáállása az indiai gazdasághoz. Amíg - számomra egyébként már egy éve érthetetlenül – eddig Indiát csak szuperlatívuszokkal együtt említették, az utóbbi időben egyre-másra jelentek meg olyan cikkek, hogy Indiában nincs minden rendben. Egészen odáig fajult a dolog, hogy volt olyan internetes újság, amely egyenesen a következő Görögországnak nevezte Indiát.
Címkék: gazdaság india gdp államháztartás demográfia deficit külkereskedelmi
Régóta tartozom egy beszámolóval khadzsuráhói kirándulásunkról. Khajuraho (24°51′N79°56′E ) ma egy poros falu. Közép-Indiában fekszik, Delhitől 630 km-re délkeletre. Mégis gyakran bekerül az Indiába utazók útitervébe. Itt van ugyanis a Káma-Szútra templomok néven is elhíresült ezeréves templomegyüttes, mely egyébként része a világörökségnek is. Húztuk-halasztottuk, hogy ide elmenjünk, vártuk, hogy a gyerekeink kicsit nagyobbak legyenek. Mostanra elérkezettnek láttuk az időt, no meg jött egy remek utazási ajánlat is. Ilyenkor ugyanis ott már nincs turista szezon – érthető, mivel kevés utazó szeret 45+ fokban, tűző napon a szabadtéren nézelődni.
Szabadkozhatnék, hogy miért nem írtam az elmúlt három hétben, de inkább nem teszem, sok oka volt. Még két hónappal ezelőtt is úgy gondoltam, hogy a májusban írt bejegyzések az utolsók lesznek a blogon, de aztán az élet más lapot osztott, idén nyáron is csak szabadságra megyünk haza - nem végleg - maradunk még egy évet Indiában. Így a blog is folytatódni fog, remélem lesz majd mit írnom. Ahogy már egyszer írtam, sokkal nehezebb most rávennem magam az írásra, mert sokkal kevesebb újdonság történik velünk.
Címkék: színész vihar india úszás djj
Nemrégiben kisfiam alsós osztálya kirándulást szervezett Delhiben egy utcagyerekeket mentő alapítványhoz. Mivel ott még én sem jártam, jelentkeztem kísérőnek, és el is fogadtak. A Salaam Baalak Trust egyik otthonába mentünk. A kirándulás fő célja az volt, hogy növelje a gyerekek társadalmi felelősségérzetét. Kétségem sincs afelől, hogy ez sikerült is.
Címkék: india alapítvány trust utcagyerek salaam baalak
Az eddigiektől eltérően, most több napot fogok összefoglalni, mert utunk utolsó három napját ugyanott töltöttük. Thandzsore-ból Pondicserri 11.93°N 79.83°E irányába indultunk tovább. Ez egy kb. 170 km-es út, amely Tamil Naduban szerencsére nem tart egész nap. Az úton nagyjából félúton meg is álltunk Gangájkondacsólapuram (Gangaikondacholapuram) falujában, amely 1020 után a Csóla dinasztia központja volt jó száz évig. Ma egy poros kis koszfészek, de van egy gyönyörű templom itt is. Ezt Rajaraja fia, Rajendra emelte, és szintén Brihadisvara-templomnak hívják. Nagyon hasonlít is a thandzsavurira, mintha lemásolta volna a papa építményét. Annyi a különbség, hogy a központi torony élei nem egyenesek, hanem nagyon enyhén ívesek és talán egy kicsit alacsonyabb is. De az egész templom elrendezése is ugyanaz, szépen körbekerített takaros udvar, benne a nagy toronnyal fedett szentéllyel.
Címkék: india templom fürdés hindu part tamil beach csóla nadu pondicherry
Mivel korábban rájöttem, hogy alig egy távlatából sem emlékszünk példaul arra milyen is volt az időjárás, most úgy gondoltam, megörökítem az örökkévalóságnak milyen furcsa idő van már egy hete itt Delhiben. Itt az április eleje a full nyár beköszöntével egyenlő, 35-40 fok szokott lenni, hétágra süt a nap és már nem lehet este kerti fogadást szervezni, mert a férfiak belesülnének az öltönyeikbe – a nőknek persze könnyebb, egy vékony száriban biztos ki lehet bírni a 30-32 fokot is. Idén azonban valami egészen furcsa módon kedden délután jött egy hatalmas vihar, óriási villámokkal, mennydörgéssel. Először azt hittük megússzuk ennyivel (sok „száraz” vihar van itt, mikor csak villámlik és dörög, de nem, vagy alig esik), de aztán egy óra múlva megnyíltak az ég csatornái és mint monszunban, elkezdett ömleni az eső. Olyan sötét volt délután fél ötkor, hogy fel kellett kapcsolni a világítást az autókon. A másnapi újság szerint a vihar előtt 37,8 fok volt, a vihar után (mintegy két óra múlva) már csak 23,2.
A reggel kicsit nehezen indult. Trichy „üzletember hoteljének”- mert ahol megszálltunk, a Hotel Femina a Lonely Planet szerint erre szolgál itt (bár szerintem a mi szobánk színvonala a hátizsákos túristáknak jobban megfelelt volna mint a legigénytelenebb üzletembernek) a reggelije mondjuk úgy nem pontosan az volt amire vágytunk. A közepesre sem sikerült indiai ételek mellett csak a pirítós volt és az ehetetlen piros lekvár. Sebaj, lehoztam a szobából az útra elvitt Nutellát, azzal a gyerekek szerintem a cipőtalpat is megennék.
Ezután továbbindultunk Thandzsavurba 10°48′0″N 79°9′0″E (másik nevén Tandszore), mely Trichy-től kb. 6O km-re keletre helyezkedik el. A jó utak miatt hamar odaértünk és elfoglaltuk a szobáinkat. Ebben a szállodában is a 24 órás check-in elvét alkalmazták, és itt meg is kérdeztük, mi az (nekünk ugyanis abszolút újdonság). Azt jelenti, hogy bármikor be lehet jelentkezni, attól számított 24 órára szól a befizetett összeg. Ez a hotel egész kellemes volt és nagyon központi helyen is volt, a buszpályaudvar közelében, a piac közepén, a város két fő nevezetessége között. Ez persze azt is jelentette, hogy elképesztően hangos volt. Szerencsére mi az egész napos sétálgatásban elfáradtunk annyira, hogy hamar el tudtunk aludni.
Mielőtt elindultunk volna következő állomásunkra Thiruchirapallyba 10°48′18″N 78°41′08″E – azaz, ahogy mindenki hívja Trichybe – még körbeautóztuk a szent Arunacsalesvár hegyet. Felkészülve a zarándokokra, körbe nagyszerű út vezet, még rendes, széles járda is van, ahol a hívők körbegyalogolhatnak. Az út mellett több mint 30 kis szentély található, ezek közül a leghíresebb a nyolc Síva-lingam a nyolc égtáj felé. A járdán mindenütt szádhuk (szent emberek) ültek vagy aludtak.
A mamallapurami kellemes reggel után feltöltődve indultunk neki túránk második napjának. Ma kb. 17O km várt ránk Tiruvannamalájig. 12°13′N 79°04′E Az autózási időket sajnos igen nehéz itt Indiában előre pontosan tervezni. Itt kellemesen csalódtunk. A délre menő főút kétszer kétsávos volt, kis forgalommal (igaz, vasárnap volt). 8O-9O-nel is lehetett rajta menni! Ez már száguldásnak számít indiai viszonyok között! Végül csak azért lett belőle közel háromórás út, mert volt egy vasúti kereszteződés, ahol ugyan a vonat gyorsan elhaladt, de az autóknak sokáig tartott, mire átengedték egymást. Jó indiai szokás szerint ugyanis amíg a vonat megérkezett, a vasúti kereszteződés mindkét oldalán az autók elfoglalták a teljes útszélességet –ezzel nem hagyva helyet a szembeforgalomnak. Ezt „kibogozni” eltartott jó fél órát.
Ahogy korábban írtam, Indiában három olyan turisták által is gyakrabban látogatott nagy térség van, ahol még nem jártunk, Kasmír és Ladakh, a Himalája lábánál elterülő alacsonyabb (értsd 1800-2500 méter) hegyvidék, illetve Dél-Kelet India. Idén a gyerekek tavaszi szünetében a legutóbbit céloztuk meg, elhatároztuk, hogy megnézzük a tamilokat. Tamil Nadu India 11. legnagyobb állama, 134ezer négyzetkilométer, lakosság szerint azonban a hetedik, 72 millió lakossal. A dél-indiai öntudat fellegvára, több ezer éves kultúrával. Lakosai az „eredeti” indiaiak, a dravidák leszármazottai, akiket az árják szorítottak ki Észak-Indiából időszámításunk előtt 1500 évvel. A kényszerűségből hamar előnyt kovácsoltak és a kínai dinasztiákkal vetekedő nagyságú államokat és kultúrát hoztak létre a szubkontinens délkeleti csücskén. Virágzott a kultúra, verseket, eposzokat írtak és hatalmas templomokat emeltek az isteneik dicsőségére. Elsősorban ezekért a templomokért zarándokoltunk el ide, két és fél órányi repülőútra Delhitől.
Címkék: india templom tamil skanzen nadu dél india mamallapuram sziklatemplom
Csak eljött az utolsó nap is, hogy életem párja nincs itt. Utoljára akkor mentek ilyen lassan a napok, amikor két éve egyedül voltam itt. Azért ez most a gyerekekkel kicsit jobb volt, de nem szeretnék belőle rendszert csinálni. Nem is tudom hogyan bírják azok, akik a párjuk nélkül vannak kiküldetésben. Pedig egyáltalán nem ritka, csak nálunk a követségen ketten is vannak. Én biztosan nem tudnám elviselni, hogy hónapokon keresztül távol legyek a kedvesemtől.
Mai napunk mozgalmas volt, a gyerekek ahányan vannak annyi felé voltak. Csilla volt a legegyszerűbb, ő maradt itthon. Kriszti egy, a Remény Alapítvány által fenntartott, nyomornegyedben levő iskolában volt interjút készíteni az alapítvány egyik képviselőjével. A mostani félévben ugyanis van egy nagy projektjük, amelynek keretében valamilyen indiai szociális problémát kell feldolgozniuk. Tanulmányaik során most egy csomó minden e köré van szervezve, matekból például a választott témáról kellett adatokat keresni/gyűjteni és azt statisztikai módszerekkel elemezni. Kriszti a lányok oktatását választotta, Csilla pedig a hozományokhoz kapcsolódó problémákat. Kriszti ezért is volt ma az iskolában.
Ezt az érdekességet Mumbaiban sikerült lefotóznom a tiszteletbeli főkonzul lakásában. Ami miatt érdekes - csak addig forgalmazták fehér kupakkal az Unicumot, amíg vissza nem került a gyár Zwack tulajdonba. A palack tehát legalább 20 éves és több mint a feléig tele van. Sajnos nem tudok nyilatkozni róla, hogy milyen, mert semmilyen módszerrel nem tudtuk a kupakot maradandó sérülés nélkül kinyitni, annyira be van száradva. Feltörni meg nagy kár lett volna. Biztosan sokat segített eme ipartörténeti emlék (na jó ez egy kis túlzás :-) fennmaradásában, hogy a tiszteletbeli főkonzul antialkoholista, csak a vendégei miatt tart otthon italokat. Meg kell hagyni van ízlése, nekem pl. francia pezsgő és Glenmorangie whisky jutott.
Címkék: emlék india zwack unicum régiség
Nem elírás, nem John McLaughlin koncerten voltunk sajnos, hanem Jon McLaughlin koncerten. Óriási különbség, nem a világ egyik legjobb gitárosát láttuk, hanem egy igen jó amerikai zongoristát. Lányaim tinédzserekhez méltóan lelkesedtek a 29 éves - meg kell vallani valóban jóképű – pasiért. Megállapították, külön jó, hogy nős, így biztosan nincs semmi esélyük. (Jól van na, nem kell nevetni mindenki volt fiatal valamikor!)
A korábbi posztom kapcsán a kommentekben (azokat is érdemes ám olvasni!!) kaptam egy linket egy idősorhoz (köszi Ahmet!), amely a jövedelmi eloszlásokat mutatja néhány országban 1970 óta, ötéves bontásban. Ha nem is teljesen egyértelműen, de azt lehetett belőle kiolvasni, hogy Indiában nőttek a jövedelmi különbségek.
Ma végképp nem sikerült 11 előtt a géphez ülnöm, mert egy halál unalmas fogadáson kellett részt vennem. Pedig rutinosan több mint fél órás késéssel érkeztem, így is túl korán értem oda. Csak kb .15 vendég volt, a többiek jóval utánam érkeztek. Nem csoda, hogy a vacsorát csak fél tízkor kezdték el felszolgálni (8-ra volt meghirdetve a rendezvény.) Ráadásul vegetáriánus és alkoholmentes fogadás volt. A zöldségekkel semmi bajom, mert itt Indiában olyan mérhetetlen változatosan és ízletesen tudják elkészíteni, hogy simán megvagyok vele, de egy-két gin&tonic nagyon jól esett volna, annak érdekében, hogy el tudjam viselni a teljesen ismeretlen és érdektelen emberekkel való beszélgetést abszolút érdektelen és ezerszer agyontárgyalt témákról - mióta van Indiában kedves? Hogy tetszik itt? (erre persze kötelezően azt kell válaszolni „fantasztikus, gyönyörű, ennél szebb és jobb és felemelőbb és kulturáltabb hely nincs is a világon” – más válasz esetén látszik, hogy a kérdező megsértődött.) Mit sikerült megnéznie? - Brrrr, a hideg kiráz ezektől. De így is elég jól viseltem, hiába no, csak ragadt valami rám a két és fél év alatt. Nem is lehetne megmondani rólam egy-egy ilyen alkalomkor, hogy mennyire utálom ezt a jópofizást. Sőt, ha látnátok, azt hinnétek, hogy direkt élvezem. De valójában nem. Mégis muszáj, hozzá tartozik a munkámhoz. És persze bármennyire nem kedvelem, mégis jobb, mint puszta kézzel latrinát pucolni (amit kb. egymillióan csinálnak itt Indiában, lsd itt.). Nincs is jobb hely Indiánál, arra, hogy perspektívába helyezze az ember saját nyomorát. Mindenkinek ajánlom két hét eltöltését itt, aki azt gondolja, hogy neki rosszabb már nem is lehet.
Ma egyébként 10 fokkal hidegebb volt mit tegnap. Egy nagy porvihar (részletesebben itt) miatt tegnap alig lehetett látni Delhiben, és éjszaka is 14-15 fokra hűlt le a levegő. Csak nem akar jönni az igazán meleg idő!!!!
Tovább akarom árnyalni az indiai jövedelmi viszonyokról festett képet. A mai egyik újságban (talán emlékeztek rá, mivel itt gyakorlatilag ingyen van, öt napilap is jár nekem) ugyanis pont az indiai végzős MBA hallgatók elhelyezkedési esélyeiről írnak. Az már eleve kivételezett helyzet, hogy a végzősök válogathatnak az állásajánlatok között, hiszen a nagy presztízsű iskolákban mindenütt több állást ajánlottak, mint ahányan végeztek az évfolyamon. Az azonban indiai viszonylatban tényleg kiemelkedő, hogy 500ezer és egymillió forint/hó közötti (!) fizetéseket ajánlottak a cégek a végzősöknek. (De volt másfél milliós ajánlat is!) Ahogy láthattátok a korábbi posztban, ez az itteni viszonyok között valóban sztratoszférikus (ezt a szót használta az újság).
Egyik nap bizony isten nem 11 után fogok nekiülni blogot írni! Biztos értelmesebb lesz, ami kisül belőle…
Tegnap megjött az igazi meleg. Ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy elkészült az idei első kovászos uborkánk. Sajnos ősszel hiába van elég jó idő, akkor nem lehet kaprot kapni. Most viszont adott a meleg, a napsütés és a kapor is – meg is van ez első üveg kovászos uborkánk. Ilyenkor a legjobb, mert most nincs túl meleg. Amikor már 40+ fok van, akkor három napnál tovább nem lehet kint hagyni az üveget, mert nagyon megpuhul az uborka, és annyi idő alatt valahogy nem lesz annyira jó íze.
A mainap nagy híre - Sachin Tendulkar tegnap végre elérte a 100. 100-ast. Karrierje során 100-szor sikerült neki 100 vagy annál több pontot elérnie mint ütő a "hosszabb" krikettmeccseken. A 100 pontot hívják a krikettben "századnak" vagy (érdekes módon) tonnának. Így most Tendulkar egy (az itteni terminológia szerint) "tonna" "századot" ütött. Ez valóban világraszoló eredmény (a következő legtöbb 71), bár Tendulkar már eddig is félisten volt a krikett egén. Már egy éve mindenki erre várt Indiában, de valahogy soha nem sikerült neki, egy évig 99-nél állt és mindig kiesett mielőtt sikerült volna 100-et ütnie. Ez olyan nagy hír, hogy még az éves költségvetés bejelentését is überelte néhány újságban.
Címkék: krikett ton tendulkar
Úgy gondolom, nem csak innen tűnik úgy, hogy India nagyon „divatba jött”. Sokat és sok helyen lehet arról olvasni, hogy India milyen fontos piac a világon, India lesz majd a világgazdaság motorja, az indiai fogyasztás (is) fogja újra felpörgetni az világgazdaságot. Nos, ezt szeretném egy kicsit kontextusba helyezni.
Címkék: india fogyasztás világgazdaság jövedelem import átlag növekedés háztartások
Na ma jött el az a nap, amikot tényleg csak néhány sort fogok írni, mert itt már nem is 16-a, hanem 17-e van, ráadásul kivételesen még a fiam is fent van. A lányaimnál ugyanis itt alszik három barátnőjük. Ők biztos szinte semmit nem fognak aludni, de most talán ez megengedhető.
Ma terjesztette elő a parlamentben Pranab Mukherjee pénzügyminiszter a jövő évi költségvetést, ezért a következő négy-öt napom annak az elemzésével fog eltelni. Szerencsére könnyű doglom lesz, az itteni újságok nagyon részletesen foglalkozni fognak vele, az biztos. A Financial Express napilap 40 oldalas mellékletet ígért a mai számában holnapra. Ha lesz időm, a blogon is leírom majd.
A mai nap itt Delhiben békésen telt el, természetesen itt semmilyen ünnepi hangulat nincs, a gyerekek iskolában voltak. Igaz, a lányok csak fél napot, mert ma és holnap vannak a tanár-szülő konferenciák. Ez olyan mint egy fogadóóra, csak minden tanár ott ül egy-egy asztalnál az erre a célra átalakított tornateremben, és mi szülők tíz-tíz percet beszélgethetünk mindegyikükkel (amelyre természetesen az interneten kell előzetesen feliratkozni). A tanárok mindig nagyon fel vannak készülve, a gyerekek minden anyaga náluk van egy-egy dossziéban, no meg a weben, amelyet a laptopjukról ott helyben elérnek. Idén annyiban volt más, mint eddig, hogy most a lányoknak is részt kellett venniük. Az előző években az ő saját munkájukról csak nekünk adtak elő egy összefogott előadás keretében, a tanárok nem voltak ott. Most a tanárokkal együtt hallgathattuk meg tantárgyanként mire büszkék, mi ment könnyen, mi okozott nehézséget és miben fejlődhetnek még a jövőben.
Ma volt az iskolában a minden évben megrendezett integrált művészeti előadás, amelyen az összes harmadikos, negyedikes és ötödikes gyermek fellép. Képzelhetitek milyen nagy esemény ez minden évben, 360 gyereknek 720 szülője és ki tudja hány testvére van (ebben a suliban fehér holló az egyke – bár ha meggondolom otthon is nagyon kevés volt a gyermekeim osztályaiban). A vezérlő elv az, hogy minél több művészeti ágat használnak fel. Az ének, a zene meg a tánc elég egyértelmű, de minden évben valami mást is belevesznek. Idén pl. videoklipeket készítettek a gyerekek.
Ma reggel bekapcsoltam a számítógépemet, hogy mentsem a menthetőt (lsd előző poszt!) és legnagyobb meglepetésemre, normálisan elindult a gép, minden program rajta van, minden fájlom látszik. Érthetetlen - de nagyon örülök neki!!!!!
Elég nehéz lesz ma írnom bármit is, de azért megpróbálom. Ugyanis teljesen elszállt a számítógépem. Minden fájl eltűnt róla, még egyes programok is – ilyen alapvetőek mint a Word meg az Excel. De annyira minden, hogy a dokumentumaim mappa egészen pontosan olyan mint amikor az ember újonnan megkapja a gépét. Nincs benne semmi - nada, niente, null, لا شىء, heç na, কিছু না, nula, wala, rien, nekas, tyhjänpäiväisyys, apa-apa, nic, niks, dim, nothing. Egészen egyszerűen minden eltűnt róla. Két és fél évnyi cucc. Iszom valamit és jövök.
Gyermekeinknek a ma egy négynapos hétvége utáni első iskolai nap volt. Ami nagyszerű az itteni iskolában, hogy nagy örömmel mentek reggel be. Mert szeretnek bejárni. A négy nap szünet a hindu Húsvét a Holi ünnepe miatt volt, ami idén nőnapra és csütörtökre esett. A gyerekek így megkapták a pénteket is szünetként. Tavaly mi is együtt ünnepeltünk barátainkkal egy indiai bulin, egyszer érdekes volt, de már akkor úgy döntöttünk, hogy az nekünk egyszer elég volt. A gyerekek idén is elmentek a saját barátaikhoz (a lányok és Peti külön-külön) és idén is Holit játszottak – azaz a felismerhetetlenségig összefestették egymást.
Belekezdek egy kísérletbe, a következő két hétben minden nap próbálok írni egy posztot, mintha naplót (vagy a mai világban inkább „rendes” blogot) írnék. Egyrészt Zsuzsi sajnos nincs itt (haza kellett mennie meglátogatni a szüleit) ezért van időm, másrészt a mai napon rájöttem, hogy nagyon jó lett volna sokkal gyakrabban írni a blogba, mert a napi történések elvesznek memóriánk szubjektív ködében. Ez a gondolat annak kapcsán jutott eszembe, hogy ma Petivel lepucoltuk a felfújható vízijátékokat és megint bemerészkedtünk a medencébe. Már múlt vasárnap is voltunk bent – sőt Peti szülinapján a gyerekek ruhástul randalíroztak benne – ezért nem volt nagy nóvum, de az igen, hogy semmivel sem volt melegebb, mint egy hete. Nem tudom hány fok lehetett, de 400 méter gyors után is hideg volt a víz, pedig jelenlegi edzettség szintem mellett (sajnos október elején volt alkalmam legutóbb úszni) eléggé kimelegedtem. Ennek kapcsán próbáltam felidézni, hogy tavaly mikor fürödtem először a medencében. Nem sikerült. Csak annyira emlékszem, hogy valamikor márciusban volt.
Címkék: szülinap india úszás fürdés csapat medence holi
Szerdán részt vettem egy konferencián, ahol a Karnátaka állam által rendetett befektetői konferenciát népszerűsítették. Karnátaka a négy dél-indiai állam egyike. Területe 191.791 km2, ezzel az indiai államok sorában 8. legnagyobb. Lakossága 61.130.704 fő (2011-es adat), így népesség szempontjából Indiában a 9. legnépesebb állam. GDP-je 2011-ben USD 86,83 milliárd volt, ezzel a 7. legnagyobb gazdaság Indiában (előzetes adat).
Címkék: india büntetés törvény közigazgatás bangalore karnataka
Nagyon nem tudtam rávenni magamat az elmúlt jó hónapban, hogy megint írjak a blogra. Pedig zajlik az élet velünk, meg Indiában is sok minden történik, de már nem csodálkozunk rá annyira a dolgokra mint régen, nehezebben megy érdekes témát találni. De most elszégyelltem magam, mert idén még nem is írtam semmit az útibeszámolón kívül.
Mint mindenütt, itt is próbálják minél jobb fényben feltüntetni az eladni kívánt autókat. Csak a piac itt egész más mint Európában. Itt a Suzuki WagonR az már családi autó, egy Skoda pedig már luxusmárka. Így születnek meg azok a reklámok amelyek egy 98 lóerős autó sportosságát, a Suzuki Swift macsóságát vagy egy alsó-középkategóriás autó tágas belsejét hivatottak hangsúlyozni. Mindent bevetnek ennek érdekében. Például ezt a fantasztikus jelzést Tata Indica modelleken. V2 - milyen jól hangzik. Lelki szemeink előtt megjelenik egy hatalmas V8-as amerikai cirkáló, biztos ez is annak a kistestvére. Naná, ahogy azt a kis Rajkumar elképzeli. 53, 62 vagy 70 lóerős soros négyhengeres benzin és dízelmotorral lehet kapni és akkora (és úgy néz ki) mint egy Daihatsu Cuore 1991-ből. A legjobb felszereltségi verzióban pedig a térképzsebeken felül még fűtés is van!!!
De azért jól hangzik a V2.
Nagyon hirtelen lett vége a "zimankónak", gyakorlatilag két nap alatt megfordult az idő, és ma végre igazán jó volt a hőmérséklet. Ma volt először 30 fok!!!!
Csak, hogy pontosak legyünk, Új-Delhiben 2012 február 22-én a napi maximum elérte a +30 (azaz plusz harminc) Celsius fokot.
Paco már többször írt arról, hogy sok társadalmi munkát végzek itt (mármint Zsuzsi - a szerk), elsősorban az amerikai suliban. Aki ismer, az tudja, hogy nem szoktam tétlenül ülni. Na de azért itt is olyan ’kicsi a világ’ és ugyanaz a néhány ember ajánlja fel a munkáját a különböző helyeken. Őszintén szólva ez nekem nagyon klassz is, mert így megismerkedtem hasonló érzelmű, szemléletű emberekkel, akkikel jó együtt dolgozni és jó csak úgy ’szociálisan is együtt lenni’. Például járunk asszonyok havonta egyszer táncolni az egyik ötcsillagos hotel bárjába, ahol rendszeresen bemutatjuk aktuális Bollywood Dance tudományunkat is.
Kandyben a reggelink alkalmával lettünk figyelmesek erre a lekvárra. Az angolul nem tudóknak segítek, ez egy eperízű dinnyelekvár!!! El sem tudom képzelni milyen betegnek kell lenni ahhoz, hogy valakinek egyáltalán ez eszébe jusson. Vagy lehet, hogy egyszerűen csak egy véletlenszámgenerátor segítségével rakta össze ezt kombinációt egy gép? Még Peti fiamnak (aki minden műízű, piros lekvárt meg tud enni) sem ízlett. Én bevallom meg sem kóstoltam.
(Most már több mint egy hónapja visszajöttünk Sri Lankáról, ideje befejeznem az útibeszámolót. )
Ellából reggel kilenc körül indultunk el. Egész napos utazásra készültünk, mert a sofőrünk szerint 6-7 óra az út Ella és a Mount Lavinia 6°50′23″N 79°52′33″E között, ahova a tengerpartra igyekeztünk. Ez nem az első választásunk volt, mert közvetlenül Colombo 6°56′04″N 79°50′34″E mellett van, de nem találtam helyett másutt a tengerparton, így végül a sri lankai tiszteletbeli konzul utazási irodájára hagyatkoztunk, akik ezt találták. Újra bebizonyosodott, hogy nem szabad utazási irodával utazni, de erről majd a poszt végén.
A tegnapi napot komótosan kezdtük, reggel elüldögéltünk a szállodánk teraszán, ahonnan fantasztikus kilátás nyílik a melletünk lévő hegyekre és az alattunk elterülő síkságra. A tegnap előtti vita után úgy döntöttünk, nem megyünk sehova a kisbusszal, inkább kirándulunk a környéken. Ellában a kilátáson kívül ez a fő attrakció, bár őszintén szólva elég szegényes a kínálat.
Végre elérkezett az egyik legjobban várt programunk: a túra a Horton-fennsík Nemzeti Parkban. Ez egy védett terület Sri Lanka középső részén, mely a tengerszint felett 2100-2300 méter magasan fekszik. Alpesi rét és „felhő erdő” (remélem így van magyarul) fedi. Az itt lévő növényzet csapadéknak egy jelentős részét ugyanis a felhőkből és ködből lecsapódó párából nyeri.
Utolsó kommentek