A tengerparton való pihenés mellett eleve azt terveztük, hogy több helyre is elmegyünk majd Ao Nangból, egy-egy napos túrákra. Sok ilyet hirdetnek a helyi utazási irodák, melyből biztosan van vagy száz a kisvárosban. Mi Cooperrel egyeztetve először egy úgynevezett 4 sziget túrára mentünk el. Mivel eleve öten vagyunk, ezért a„privát” opcióval éltünk, ami azt jelenti, kibéreltünk egy csónakot egy napra. Alig volt drágább, mintha befizettünk volna egy szervezett túrára. Ennyi előnye van annak, ha sok gyereke van az embernek… (még inkább, hogy még 15 éves korukban is hajlandók velünk nyaralni. Én már hetedik általánosban kijelentettem, hogy nem nyaralok többet a szüleimmel. Igaz, nem Thaiföldre, Sri Lankára, Vietnamba meg Kambodzsába vittek, hanem Balatonlelle felsőre)hajó.jpg

Kora reggel indultunk, nem kis meglepetésünkre gyalog. Kb. 500 méteres séta után elértünk a tengerhez. Kiderült, hogy egészen közel vagyunk a vízhez, viszont ott a kikötő van és nem a strand. Kapitányunk belegázolt a vízbe, és odatolta a hajót elénk, mi beszálltunk, és már úton is voltunk. A 4 sziget túra valójában 3 sziget és egy félsziget, mert a Phranang strandon kezdtünk, amely a Railay-félszigeten van. Itt a gyönyörű homokos parton ezernyi turista nyüzsög, gondolom, mindenki eljön erre a túrára, aki itt nyaral, ez a legolcsóbb. A tengerből itt is mindenütt meredek sziklák emelkednek ki, amelyeket elképesztő formákra farag a szél és a víz. Mivel mészkőből vannak, ezért a sok csapadék cseppköveket is képez rajtuk, hogy még hihetetlenebbül nézzenek ki. Itt soha nem fagy, nem kell egy közel állandó hőmérsékletű barlang ahhoz, hogy megmaradjanak. Azt is vélelmezem, hogy sokkal gyorsabban nőnek itt, mint kis hazánk gyönyörű barlangjaiban, sokkal több itt a csapadék.Szikla.jpg

Itt szembesültünk leginkább azzal, milyen jó, hogy nem fizettünk többet a szállásunkért. Az öbölben ugyanis van egy nagyon előkelő (és gondolom drága) hotel, amely közvetlenül a parton van. Ami alapesetben rendkívül jó lenne, ha nem érkezne nap mint nap sok ezer (nem túlzás) napi túrán részt vevő turista. Ezek mind ott mennek keresztül a hotel partján, ami dagálykor néhány méteresre csökken, sőt van olyan rész, ahol nincs is, és a hotel kerítése már a vízben áll. Mi itt csak derékig vízben gázolva tudtunk átkelni. A fő attrakció egy barlang, ahova a helyiek egy szentélyt építettek, ahol halászok mutatták be áldozataikat az isteneknek. Mivel a sikeres halászat a legtöbb hitvilágban egyenes összefüggésben van a természet fertilitásával, értelemszerű, hogy a termékenység istenének termékenységi szimbólumokat áldoznak. Itt konkrétan a férfi termékenység egészen egyértelmű szimbólumait. A thaiok kevésbé prűdek (most már) mint az indiaiak, ezért ezek a leginkább fából készült szimbólumokat bizony nem lehet félreértelmezni, pontosan látható, hogy ezek kisebb-nagyobb - esetenként óriási - falloszok.

Szentély.jpg

Sétálgattunk egy kicsit az egészen fantasztikus sziklaképződmények tövében, aztán visszatértünk a csónakunkhoz, és elindultunk a következő állomásunkra, a Csirke-szigetre.Ez arról kapta a nevét, hogy van rajta egy csirke formájú szikla.csikre sziget.jpg Ezt megnéztük, lefényképeztük. Ki nem kötöttünk, a szigeten nem is lehet, mindenütt meredek sziklafalak érnek bele a tengerbe. Az egyik öbölben megálltunk, kaptunk búvárszemüveget és pipát, és mehettünk snorkelezni. Beugrottunk a vízbe, és néztük a tengeri élővilágot. Nos, sok látnivaló nem volt. Korallok egyáltalán nincsenek, halak is csak úgy módjával. Kivéve egy sárga-fekete csíkos halat, ami viszont tömegesen fordul elő, és nagyon szemtelen. Etetik is az emberek, ilyenkor teljesen körbeveszik az alkalmi búvárt. Egy ideig mókás, de én hamar meguntam. A víz nekem hideg és zavaros volt. Családom többi tagja jobban élvezte a lebegést, engem sajnos a Vörös-tenger és a Maldív-szigetek nagyon elkényeztetett, kb. olyan volt ez a snorkelezés azokhoz képest, mint a Párizsi Kocka a belga pralinék után. Finom ugyan, de azért tudja az ember, hogy van összehasonlíthatatlanul jobb. Viszont Csilla és én láttunk tengeri kígyót, amivel én még soha nem találkoztam. Mondjuk, közelről nem is szeretnék, mert a tengerben élő kígyók állítólag a világ leghatékonyabb mérgével rendelkező hüllői. Sőt egyesek weboldalak szerint az egyik csendes-óceáni faj a világ legerősebb mérgével rendelkező állata (én eddig úgy tudtam ez az ausztrál dobozmedúza, de nem tudtam hitelt érdemlően eldönteni fél óra guglizás után sem), mindössze 0,00099 mg kell a mérgéből testsúlykilogrammonként, hogy akit megharap, az 50%-nál nagyobb valószínűséggel kipurcanjon. Azaz egy milligram méreggel egy tucat 76 kilós férfit ki lehetne nyírni. Összehasonlításképpen egy vízcsepp súlya kb. 50 mg. Egy vízcseppnyi méreg hatszáz ember halálát okozhatja.  Gondolom nem véletlenül ilyen durva méreg, ahhoz, hogy a sikamlós halakat el tudják kapni, biztos komoly fegyver kell

cseppkő.jpg

Jó fél órát töltöttünk a vízben, nekem ennyi elég is volt, már eléggé fáztam a végére. Ebben is nagyon elkényeztettek a Maldív-szigeteken eltöltött nyaralások, ahol sokkal melegebb a víz. Ez persze csak egy bizonyos mértékig jó, mert amennyiben túl meleg a víz, a korallok elhalnak. Már egy fokos eltérés is komoly károkat okozhat. Na, ez itt Thaiföldön két okból sem fenyeget, egyrészt alig vannak korallok, másrészt a víz is hideg (nekem legalábbis)

Következő állomásunk Tup szigete volt. Ez egy növényekkel benőtt szikladarab, ahonnan apály idején át lehet sétálni a szomszédos, szintén növényekkel benőtt sziklára. kis sziget.jpgMi fél-dagálykor voltunk ott, ezért derékig ért a víz. Családom itt is felvette a búvárszemüveget és a pipát. Játszottak a csíkos halakkal – mást nem nagyon tehettek, mert más látnivaló nem volt. Én megnéztem mi a van a szigeten – egy apró kis büfé, sok turista és sok szemét. Kb. 45 perc után innen is tovább hajóztunk, a Poda-szigetre, Az már egy nagyobb sziget, rendes, homokos parttal. Sajnos a sok turista miatt elég sok szemét is volt, ez sokat levont a hely szépségéből. Mellettünk pont egy idősebb házaspár telepedett le, a nő egy óra alatt egész jól lefestette az elénk táruló panorámát. Érdekes volt nézni, ahogy a különböző színekből összeállt a kép.

Négy óra felé összeszedtük a dolgainkat, és visszaszálltunk a hajóba. A kikötés egy kicsit nehezebbre sikerült, mert az apály miatt csak jó messze tudott lerakni minket a hajó, onnantól a mangrove fák gyökerei között botladoztunk a nyúlós, ragacsos, fekete sárban. De legalább nem süllyedtünk el benne, mint néhány nappal korábban. Első napunkon ugyanis úgy gondoltuk, átmegyünk a közeli szigetre, és ott táborozunk le, hátha ott gyorsabban mélyül a tenger. Az apály miatt úgyis egy széles földhíd keletkezett. Arra nem számítottunk, hogy a földhíd egyes részein futóhomok-szerű, ragacsos, fekete sár van. Térdig, sőt combig süllyedtünk el benne, alig tudtuk kihúzni a lábunkat. Egy pillanatra átéltük, milyen is lehet azoknak, akik futóhomokra tévednek – nem szeretnék olyan helyzetben lenni. Sajnos a kis szigetre érve kiderült, annak másik oldalán nem a tenger van, hanem ugyanolyan fekete homok, mint amiből éppen kikecmeregetünk. Indulhattunk vissza. Itt találkoztunk magyarokkal, egyébként teljes thaiföldi tartózkodásunk alatt ez összesen kétszer fordult elő. Ez meglepett minket, azt gondoltuk, több honfitársuk fogja felkeresni a világnak ezt a kies szegletét, főleg, hogy van is helyi magyar, aki segít mindenfélét megszervezni itt. Vagy már nem menő Thaiföldre jönni, vagy már erre sincs pénze a magyaroknak.

Nekünk nagyon jól sikerült ez a nap, a rengeteg turista ellenére sikerült jól éreznünk magunkat.

Szerző: zdyzs  2014.03.09. 17:32 Szólj hozzá!

Címkék: méreg cseppkő snorkel futóhomok Thaiföld Krabi Ao Nang Phranang Railay

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.