Tovább már nem húzhatom, hogy leírjam mi is történt velünk téli szabadságunk alatt Thaiföldön, mert a végén még teljesen el fogjuk felejteni. Kényszerű otthoni karácsonyunk után 27-én hajnalban érkeztünk vissza Delhibe, és másnap délután már mentünk is tovább Bangkokba. Ugyanazzal a géppel, mint egy évvel korábban, azaz éjfél után érkeztünk. Ez csak annyiban probléma, hogy a kiváló HÉV, ami bevisz a városba csak éjfélig jár. Így kénytelenek voltunk ismét taxival menni. Drágább, kényelmetlenebb és tovább tart.IMG_6460.JPG

A hátizsákos turisták által (is) kedvelt negyedben volt a szállásunk, elsősorban azért, mert tudtuk, innen indulunk majd tovább busszal másnap. Ez a néhány utcányi terület telis-tele van apró panziókkal, ahol a kispénzű népek (mint mi is) viszonylag olcsón tudnak aludni. Ezen felül kocsmák, masszázs-szalonok, és bisz-basz boltok vannak minden mennyiségben. Hajnali fél kettő körül, mikor odaértünk, még óriási élet volt. Nagyon hangulatos az egész környék, ha az ember szereti a nyüzsgést és a sok embert. Szállásunk a „célszerűen berendezett” kategóriába tartozott, és éppen csak ki lehetett nyitni az ajtót az ágytól, de teljesen korrekt volt, hűtővel, meleg vízzel, még ablak is volt (ez utóbbi nem magától értetődő ebben a kategóriában.)

Másnap (illetve aznap reggel) nem keltünk korán, nem terveztünk semmi konkrétat arra napra. Csak ténferegtünk a városban. Sétáltunk a vízparton, megnéztünk egy teljesen jelentéktelen erődöt (2 percig tartott) és láttuk, hogy valami nagy utcai fesztiválra készülődnek. Szomorúan konstatáltuk, arról le fogunk maradni, mert akkor kezdődik, mikor nekünk el kell indulni. Ugyanis a tengerparton, Krabi közelében foglaltunk szállást, amely közel 800 km-re van Bangkoktól. Ezt a távolságot egy éjszakai busszal terveztük leküzdeni, melyekből nagyon sok közlekedik oda-vissza. Különböző komfortfokozattal, de mindegyikben viszonylag elfogadható méretű ülések vannak, ezért lehet bennük aludni. Az igazán luxus buszokban igazi fotelek vannak, saját LCD képernyővel, tisztára mint a repülőgépeken. Nos, mi nem ilyennel utaztunk, de sajnos ilyen árban, mert turistaszezon csúcsán kellett megtennünk az utat. Visszafelé szerencsére már nem kellett felárat fizetnünk, fele annyiba (!!!) is került a jegy.

Külön történet, hogyan jutottunk el a buszig, amelynek végül jó kicsengése lett, de nem úgy indult. Nekünk tanulságos volt, de akit nem érdekel részletesen, az ugorhat három bekezdést. 4-kor kellett találkoznunk egy utazási iroda előtt, két sarokra a szállodánktól. A céltalan császkálás – amely egyébként a létező legjobb szórakozás, mindenkinek ajánlom, hogy menjen néhány napra olyan városba, ahol már látta az összes fontos turista látványosságot – után Zsuzsit még befizettük egy lábmasszázsra, a lányok nézelődtek, Peti és én beültünk meginni egy sört. Illetve én ittam, ő pedig a felét elvitte Zsuzsinak, aki az utca szélén üldögélt egy kényelmes székben és élvezte a masszázst, majd a sört is. Természetesen már 3:45-kor ott voltunk az utazási irodánál, a vezetőnk pedig természetesen ugyanennyit késett.

Gyalog indultunk el, magunk után húzva sokat látott gurulós bőröndjeinket. Ezen nem akadtunk fent, általános szokás itt Ázsiában. Az viszont már egy kicsit meglepett, mikor már az ötödik kis panzió előtt álltunk meg, hogy újabb emberek csatlakozzanak hozzánk. Beszélgetésbe elegyedve velük kiderült, vagy hat különböző irányba megyünk. Szépen hízott kis csapatunk, mire egy parkolóba értünk, már vagy 30-an voltunk. A parkolóban teljes káosz uralkodott, thai emberkék szaladgáltak közöttünk különböző városok neveit kiabálva, majd egyes embereket beterelgettek az ott várakozó kisbuszokba. A közös nyelv hiánya nagyban gátolta a kommunikációt a helyiekkel, ezért mi turisták nagyrészt egymással beszélgettünk. Annyit sikerült megtudnunk, a kisbuszokkal visznek minket a buszpályaudvarra, ahol majd felszállunk a nagy buszra. Elterjedt az a hír, hogy Krabiba 6-kor indul a busz. Ekkor már elmúlt öt óra és nyoma sem volt annak, hogy mi is felférnénk valamelyik kisbuszra. Mi persze tűkön állva (mert ülőhely nem volt) próbáltuk elviselni a várakozást. Szerencsére annyira már vagyunk tapasztalt utazók, hogy azért nagyon nem izgultunk, eddig még mindig minden járművet elértünk. Végül háromnegyed hat előtt bezsúfolódtunk egy kisbuszba és elindultunk a buszpályaudvarra. Hamar kiderült, hogy ez 5 percre van, amennyit vártunk a parkolóban, annyi idő alatt gyalog is odaértünk volna. Tempósan leszálltunk a buszról, összekapkodtuk a cuccainkat és mentünk a pályaudvarra. A természet szava miatt, lesz, ami lesz, megkockáztattunk egy WC járatot, de kiderült, nem kell sietnünk, mert a buszunk nyolckor indult, nem hatkor (azaz simán megnézhettük volna az utcai fesztivál elejét).

Ennek a hírnek nem örültünk nagyon, hiszen már fél négy óta úton voltunk és még el sem indultunk. A buszpályaudvar óriási, hatalmas embertömeg gomolyog állandóan. Ülőhely sehol, de nálunk szerencsére mindig van egy pár - a hosszú távú repülőjáratokról származó - pléd, amelyet egyáltalán nem sajnálunk, ezeket leraktuk a földre és letelepedtünk egy fal tövébe. A lányok elmentek vásárolni - mert el nem ítélhető módon a pályaudvar egyben piac is, rengeteg bolttal és árussal – Peti és én pedig SmallWorld-öt játszottunk Zsuzsi karácsonyi ajándékként kapott tabletjén. (Elutazásuk előtti utolsó pillanatokban töltöttük le a játékot, ami egyébként „rendes” társasjátékként is megvan nekünk, és nagyon megérte, sokszor segített az út során elviselni az unalmas perceket). Családunk női tagjai elégedetten tértek vissza fél nyolckor, sikerült több értelmes dolgot is vásárolniuk. Így nem volt hiábavaló a várakozás. Negyed órás késéssel el is indultunk egy emeletes busszal és másnap reggel már Krabi közelében ébredtünk.

Az egészet csak ezért meséltem el ilyen részletesen, mert nagyon jól mutatja azt a számunkra érthetetlen szervezetlenséget, amely annyira jellemző a világ ezen részén való utazásra. Ahelyett, hogy megmondták volna, legyünk ott háromnegyed nyolcra a buszpályaudvaron és kezünkbe nyomták volna a jegyet, 4 órás kálváriát járattak velünk. Igaz, eközben munkát adtunk legalább négy embernek. A másik esetben maximum a taxis keresett volna rajtunk, de lehet, hogy az sem, mert gyalog is simán el tudtunk volna menni a pályaudvarra. Az általános fejetlenségen felül valószínűleg ez is az oka annak, hogy Ázsiában nekünk érhetetlen sokáig tart eljutni A-ból B-be. Mert közben egy csomó embernek adunk munkát és mindegyikük olyan ráhagyással dolgozik, ne fordulhasson elő olyan, hogy lekéssük a csatlakozást. Ezek a ráhagyások aztán összeadódnak, így kényszerül az utazó órás várakozásokra. Ezzel mindenkinek számolnia kell, aki Ázsiába utazik.

A buszpályaudvar, ahova érkezik a járat Krabiba, már nem olyan nagy, de teljesen elfogadható. Itt is bezsúfoltak másfél kisbusznyi embert egy kisbuszba (ez azért van, mert csomagtere egyik ilyen járműnek sincs, az ülésekre halmozzák a bőröndöket) és elvittek minket a szállásunkra. Nekünk szerencsénk volt, másodikként szállhattunk ki. Mivel hajnalban érkeztünk meg, természetesen a szobánkat még nem tudtuk elfoglalni, ezért bevitettük magunkat Ao Nang városkába, a szálloda által gratis biztosított helyi tuk-tukkal.  

IMG_9968.JPG

Egy fél percet szentelnék a thaiföldi tengerpart tuk-tukjainak. Egy teljesen új módját láthattuk a közlekedésnek. Itt is 100 cm3-es motorokból indulnak ki, mint Kambodzsában, de nem kis hintót vontatnak maguk után (mint ott), hanem egy nagy oldalkocsit szerelnek a motorra. Ebben akár 6 európai vagy 10 ázsiai ember is elfér, ha kell, plusz a vezető. Alternatív megoldásként utcai áruda vagy kifőzde is települhet az oldalkocsira. Élelmes megoldás ez is, permanensebb mint a kambodzsai, ezt nem lehet egy-két perc alatt függetleníteni a motortól. Viszont ugyanolyan lassú, az eredetileg két személyre tervezett lóerőmennyiség nehezen birkózik meg 6 ember súlyával. Még akkor is, ha olyan vékonyak mint családom hölgytagjai.

Szóval bementünk a városba, és ténferegtünk a tengerparton, felderítettük a környéket, visszagyalogoltunk a szállodánkba. Arról, hogy Ao Nang milyen, majd legközelebb.

Szerző: zdyzs  2014.02.11. 18:05 Szólj hozzá!

Címkék: tenger Thaiföld Busz Bangkok Krabi Ao Nang Turisták Tuk-tuk

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.