Annak ellenére, hogy elég sok bejegyzés született a blogon, Indiáról gyakorlatilag semmit nem írtam, pedig az elmúlt pár hónapban elég sok minden történt az országban. A teljesség igénye nélkül egy-két dolgot most megemlítenék.

Kezdem azzal a hírrel, amely – kevés indiai hír közül – otthonra is eljutott. Még decemberben brutálisan, csoportosan megerőszakoltak egy fiatal lányt, aki sajnos később belehalt a sérüléseibe. Maga az eset sajnos Delhiben egyáltalán nem ritka, az újságban nincs olyan nap, mikor ne lenne hír nemi erőszakról, és ezek jelentős részét csoportosan követik el. Nem is a konkrét esettel és magával a szörnyű bűncselekménnyel akarok foglalkozni, hanem az erre adott reakciókkal, a nők általános helyzetével Indiában, majd ennek kapcsán világnézetünk relativitásával - de ezt már egy másik posztban.

Annyit érdemes azért leírnom, hogy a lány küzdelme az életért - több hétig volt válságos állapotban mielőtt elhunyt volna* - áttört valamilyen gátat itt Delhiben, mert az általánosan tapasztalható apátiától eltérően óriási tüntetések voltak a városban, megbénítva a közlekedést, felforgatva Putyin orosz elnök látogatását. Jellemző az indiai kormány tesze-toszaságára, hogy majd egy hét eltelt, amíg egyáltalán reagáltak a százezernyi tüntető követeléseire. Természetesen akkor sem az érdemi problémát ragadták meg, hanem betiltották az elsötétített üvegeket bármely közlekedési eszközön, komolyabb fellépést helyeztek kilátásba az illegálisan működő buszok ellen, és reformokat jelentettek be a motoros riksák engedélyeivel kapcsolatban. A lány és barátja ugyanis azért kellett, hogy busszal utazzon, mert az itt leggyakrabban használt közlekedési eszközt, a motoros riksát nem tudták igénybe venni, mivel egyik sofőr sem volt hajlandó elvinni őket oda, ahova menni akartak. Ezért voltak kénytelenek egy buszra felszállni. A busz ablakai le voltak fóliázva, ezért állítólag nem lehetett látni mi történik bent. Mint kiderült, a busznak már többször bevonták az engedélyét - a buszvezetőnek jogosítványa sem volt – ennek ellenére vígan üzemeltették továbbra is tulajdonosai. Azt, milyen gyökerei vannak a számtalan erőszakos cselekménynek a nők ellen Indiában egyáltalán nem is említették.

Az ügy kapcsán elsőként azt a sajnálatos tényt kell számba venni, hogy a legfrissebb adatok szerint, az azóta eltelt időben 30%-al emelkedett, Delhiben és környékén a nők ellen elkövetett nemi erőszakok száma! Nem tudom mennyiben köszönhető ez annak, hogy az áldozatok közül többen mennek el a rendőrségre feljelentést tenni – biztosan ez is szerepet játszik a növekedésben – de akkor is megdöbbentő az adat. Már magában az, hogy egy ilyen borzalmas eset után nem csökken, hanem nő a hasonló esetek száma riasztó lenne, de a változás mérete még megrendítőbb.

Ami szintén nagyon riasztó volt az a politikai elit reagálása az eseményekre. Nem elég, hogy nem foglakoztak érdemben a hatalmas tüntetésekkel, de egyes politikusok egészen elképesztő nyilatkozatokat tettek (persze lehet, hogy csak nekünk volt megrendítő, de erről majd később). Attól kezdve, hogy "mit keresett a lány éjfélkor az utcán", addig, hogy "a tüntetők festett arcú, erkölcstelen rosszlányok", egészen széles spektrumát lehetett hallani az indiai társadalomra jellemző gondolatoknak. Talán a leghihetetlenebb egy vallási vezető volt (egy hindu guru), aki szerint a lánynak nem kellett volna ellenállni, hanem inkább "testvérként kellett volna üdvözölni támadóit" (azon felül, hogy ez önmagában is megdöbbentő, abba már bele sem merek gondolni mit jelent ennek az embernek a testvéri szeretet). Számunkra egészen megrázó volt olvasni, milyen mélyen gyökerezik az indiai férfiakban a nők lenézése és beskatulyázása.

Nekem a legmellbevágóbb egy ettől egészen független hír volt, amely ennél is jobban mutatja, mennyire általános és elfogadott Indiában, hogy a nők másodrendű állampolgárok. Ebben szerintem mi magyarok sem állunk jól, de szerencsére sokkal előrébb járunk, mint az indusok. Kb. három hete volt hír az újságban, hogy a Legfelsőbb Bíróság helybenhagyott egy indiai férfi halálbüntetésére vonatkozó ítéletet. A férfi egy fiút rabolt el, hogy váltságdíjat kérjen a családtól. Nem teljesen világos, hogy miért, de a fiú a fogságban valami miatt meghalt, ha jól értettem a durva bánásmód miatt. A Legfelsőbb Bíróság az ítéletének indoklásában azt írta le, azért érdemli meg a halálbüntetést, mert a család egyetlen fiúgyermekét rabolta el, holott volt három leánytestvére is. Különös kegyetlenségre vall, hogy előre megfontolt szándékkal, a családot a későbbiekben fenntartó fiút rabolta el, ezért megérdemli a halálbüntetést. Azaz az ország legfelsőbb jogi szerve konkrétan leírta, hogy egy lány kevesebbet ér, mint egy fiú. Nem egy radikális politikai párt, vagy egy vallási fanatikus, hanem a törvényesség legvégső döntőbírái teljesen természetesnek veszik, hogy egy lánygyermek nem ér annyit, mint egy fiú. Azt hiszem, ez mindent elmond az itteni viszonyokról.

Az persze, hogy ezt hogyan lehet megítélni az egy másik bejegyzés témája lesz.

* Itt egy apró lábjegyzet arról mennyire világhatalom India. A lányt ugyanis Szingapúrba szállították át orvosi kezelésre, ott is halt bele sérüléseibe. Azaz a világ egyik vezető gazdasági hatalma (ha lehetne hinni az elemzők, újságírók és tőzsdeguruk hadának); az orvosi turizmus egyik legfontosabb célpontja; az az ország, amely rendkívül büszke több ezer éves orvosi hagyományaira;amelynek orvosainak jelentős része Angliában és az USA-ban az egyetemek legjobb diákja volt és akik nélkül az angol társadalombiztosítás már összeomlott volna (az angol állami orvosi ellátásban 30% feletti az indiai vagy indiai származású orvosok aránya), nos ez az ország nem tud felmutatni egyetlen olyan kórházat sem, ahol egy súlyosan sérült nőt kezelni lehet. Olyannyira nem, hogy inkább vállalták a légi szállítás nem jelentéktelen kockázatát, hogy a legjobb orvosi ellátást kaphassa a szerencsétlen áldozat.  Sajnos az, hogy ott sem tudták megmenteni lényegtelen, tény, hogy nem Indiában kapott kezelést. Azt gondolom, ez mindent elmond az itteni viszonyokról. Az pedig, hogy ez itt senkinek nem tűnt disszonánsnak, egyszer sem hallottuk itt, „miképpen lehetséges, hogy a lányt Szingapúrba kellett vinni?”, még többet elmond az indiaiakról.