Ilyen sokáig talán - azon kívül, mikor otthon voltunk szabadságon – azt hiszem még soha nem szüneteltettem a blogot (számomra rejtély, hogy ennek ellenére napi 8-15 látogatóm van!!!). Nagyon nehéz is belekezdeni újra. Kicsit elveszett a motivációm, pedig visszaolvasva a régi bejegyzéseket, látom, érdemes leírni mi történik velünk, már csak magunknak is. De most elég kevés újdonság volt/van, a megszokott mederben folyik az életünk, kiemelkedő események nélkül. Mégis rávettem magam, hogy dokumentáljam legalább valamennyire mi is történt velünk az elmúlt két hónapban.

Lányaim mindketten élik a gimnazisták egyre zsúfoltabb életét. Hiába próbáltuk mindkettőt rábeszélni, hogy menjenek el az iskola úszócsapatába, egyiket sem sikerült meggyőznünk. Pedig biztosan igazunk volt, hogy lenne keresnivalójuk, mert mikor a normális tornaóra keretében éppen úszás volt, mindkettőjüknek rosszallóan jegyezte meg a tornatanár (aki egyben az úszóedző is), hogy nekik az úszócsapatban a helyük. Csillának külön is fontos lett volna, mert a gerince miatt az orvosok kifejezetten ajánlották neki az úszást. De mind a ketten inkább a röplabda-csapatba próbáltak meg bejutni, arra hivatkozva, hogy az úszás unalmas. Nos, ezt nem tudom megcáfolni, faltól-falig csapkodni a vizet tényleg nem a legérdekesebb tevékenység. Én csak tudom, amíg elég meleg volt, minden reggel úsztam.

Mindkettőjüket kiválasztották, az úgynevezett junior varsity (JV) csapatba. Úgy látjuk, ezt a kategóriát azért találták ki Amerikában, hogy a kevésbé jó gyerekek is tudjanak sportolni, illetve, tudjanak gyakorolni, hogy esetleg majd a következő években a varsity csapatban játszhassanak. A kettő között ugyanis csak annyi a különbség, hogy a JV csapatba 8-11 osztályosok kerülhetnek, a varsityba pedig 9-12-esek. Lányaim nagy kedvvel és szorgalmasan jártak edzésre, hetente négyszer, ebből egyszer hétfőn reggel fél hétre! A korai kelésért nem is morogtak, ebből arra következtettem, hogy tényleg nagyon élvezik. A verseny maga Dubaiban lesz, és a 14 csapattag közül oda csak 10 fog utazni. Kriszti bejutott, Csilla sajnos dengue-lázas lett, és öt napig magas lázzal volt otthon, pont akkor, amikor egy másik iskolával válogató-meccseket játszottak. Ezért ő nagy bánatunkra nem került be az utazók közé. Ez óriási pech, az viszont nagy szerencse volt, hogy maga a betegség nagyon enyhe lefolyású volt nála, a lázon felül semmilyen tünete nem volt, és igazából még az a levertség sem jött ki rajta, ami a betegség egyik sajátossága, így hamar vissza tudott menni az iskolába és az edzésekre. Zsuzsinak tavaly a betegség alatt még az emeletről lejönni is megerőltetés volt, és utána is jó két hétig még nagyon fáradékony volt.

Kriszti az első számú feladó a röpi csapatban, nem azért, mert ő a legkisebb -  bár azért szerintem ez is szerepet játszik benne – hanem mert az edzők szerint neki van „hozzá keze”. Ez persze engem nagy büszkeséggel tölt el, én is ugyanígy feladó voltam sokszáz évvel ezelőtt egy másik amerikai iskola röpi csapatában. Sőt, még az egyezik, hogy mindketten csapatkapitányok is voltunk/vagyunk. Na meg legalább én is tudok tanácsot adni a lányomnak.

Az edzések miatt a lányok nagyon be voltak fogva alig volt szabadidejük, mert a gimnáziumban még keményebben kell tanulni, mint eddig. Pedig eddig is volt olyan, hogy este kilenckor még leckét írtak, de most ez még gyakrabban előfordul. Ezért aztán azt semmiképpen nem mondhatjuk, hogy az amerikai iskola könnyebb, mint a magyar, itt is sokat kell tanulni, csak mást.

Peti felsősként szintén szembesült a házi feladat intézményével (talán emlékeztek, ebben az iskolában alsóban egyáltalán nincs házi feladat), és nagyon lelkiismeretesen, akkurátusan végzi el a feladatokat. Szerintünk már egy kicsit túl korrekten is, ezért elég sokáig tart neki, de biztosan bele fog jönni év végére. Petit idén beválogatták a felsősök által színpadra vitt színdarabba, amely „A tűzijáték-készítő lánya”, nagyon-nagyon kevéssé megkapó címet viselte. Eredetileg ugyanaz írta, mint az Arany Iránytűt, aztán valaki színpadra adaptálta. Elolvasva a szövegkönyvet, most már bevallom, hogy nagyon féltünk milyen lesz a darab, de egészen pazar előadást kerekítettek belőle. Peti egy jó kis karakterszerepet kapott – ő volt a kalózok kapitánya. A darabban igazából csak annyi szerepük van, hogy valami humort csempésszenek bele, mert a cselekményt egyetlen egyszer sem viszik előre, viszont tényleg nekik volt a legtöbb humoros rész megírva. Ennek megfelelően Petinek ismét óriási sikere volt, hiszen végig mókázhatott a színpadon. Már eleve az humoros szituációt teremtett, hogy a többi kalóz mind lány volt, és persze jóval magasabbak, mint Peti, aki viszont „fiaimnak” szólította őket. Nagyon élvezte a próbákat és az előadást, sajnálja is, hogy most már vége van. Viszont azóta „panaszkodik”, hogy állandóan felismerik az iskolában szülők és gyerekek vegyesen. De azért mindig ki lehet érezni a hangjából a büszkeséget. Joggal, mert nagyon ügyesen csinálta. Akit érdekel, itt megtekintheti egy részét.

Peti ebben a negyedévben a focit választotta sportként. Az edzések miatt kellett venni egy igazi stoplis cipőt. Nos, ez nem bizonyult könnyűnek, a nagyon sokadik boltban találtunk olyat, amelyik jó volt a lábára, mert a gyerekméretek mind egy számmal az ő mérete alatt értek véget, a felnőtt cipők pedig egy számmal feljebb kezdődtek. Végül egy – számomra – elképesztően színes Adidast vettünk meg és mivel a megcélzott összeg duplájába került, Peti a felét saját zsebpénzéből fizette ki. Ránézve az enciánkék alapon rózsaszín csíkos, narancssárga stoplis cipőre, az jutott eszembe, hogy engem 11 és fél éves koromban a világ minden pénzéért sem lehetett volna rávenni, hogy valami ilyet felvegyek. Ebben is sokat változott a világ. (Mert az igazi focisták is ilyenekben fociznak).

Na elsőre ennyit, próbálok majd még írni….

Szerző: zdyzs  2012.11.08. 17:54 1 komment

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

dondiridongo · http://karmageddon.blog.hu 2012.11.27. 00:59:01

Szia Paco! Latom zajlik az elet. Nalunk a tropusi laz tarolt, de csak par napig.
A monszun nem kimeli a technikat, elveszett az e-mail cimed :(
Van egy "remek" tervem, mar nem Padminivel, hanem egy oldalkocsis Chetakkal akarok hazamenni jovore. Lenne par kerdesem ezugyben, kerlek dobj egy mailt ram, hogy elkuldjem neked a kinjaimat ;)

Karolunk Keralabol,

Laci
süti beállítások módosítása