Az első, amit szeretnék kiemelni, az India, mint a gazdasági növekedés motorja a világon. Azt hiszem, azt nyugodtan elmondhatjuk, hogy a világgazdaság számára egy-egy ország által támasztott kereslet az importjában jelenik meg. Hiszen ezek azok a termékek, amelyeket más országoktól vásárolnak, a többit belföldön termelik meg. Nos, India 2010-11-ben USD 370 milliárd értékben importált különböző termékeket - mivel India nem hogy importőr lenne a szolgáltatások területén, hanem nagyon is exportőr, azt hiszem, nem tévedek nagyot, ha a szolgáltatások kereskedelmét most nem vizsgálom. Ez önmagában sem valami nagy eredmény, a világban a 11. helyre elég. De ha megvizsgáljuk miből is tevődik össze ez az import, akkor még meglepőbb számokra bukkanunk. Az import 31%-a (USD 116 milliárd) petróleumszármazék, 20%-a (USD 77 milliárd) pedig drágakő, gyöngy, nemesfém (90-ban arany) és ékszer. Ha ezeket nem számoljuk - mert valljuk be őszintén, ezen termékek csak a világ nagyon kevés országának állnak rendelkezésére – akkor az indiai import éves szinten USD 176 milliárd. Ez már csak a 21. helyre elég, nagyságrendileg a török, osztrák és lengyel importnak felel meg. Azaz Ausztria majdnem olyan „motorja” a világgazdaságnak, mint India (és mennyivel közelebb van kis hazánkhoz!!!). Persze csaltam, mert egészen biztos, hogy az osztrák importnak is egy része olajszármazék, de akkor is jól mutatja, az indiai gazdaság jelenleg nagyon messze van attól, hogy felpörgesse a világgazdaságot.

A második, amit szeretnék megosztani veletek, azok az indiai középosztályról való téves elképelések. Sok helyen hangzik el, hogy Indiában nagyon jelentős középréteg van kialakulóban, akiknek a vásárlóereje európai szinten van. Nos, a számok egészen mást mutatnak. Azon indiaiak száma, akik éves szinten 4.600 Eurónál többet keresnek kevesebb mint 20 millió. Egészen biztos vagyok benne, hogy egyedül Németországban több mint 20 millió ember keres havi 390 Eurónál többet. Az vezet félre mindenkit, hogy Indiában egész mások a mértékek, itt már az is középosztálynak számít, aki havi 150 Eurót visz haza. Rájuk nem lehet üzleti modellt építeni! Legalábbis európai értelemben nem.

Ezt talán az alábbi táblázat is mutatja, amely az indiai háztartások jövedelem-eloszlását ábrázolja (a könnyebb érthetőség kedvéért átszámoltam forintra):

Tudom, kicsit kicsire sikerült, de a lényeg biztosan látszik, az indiaiak nagyon keveset keresnek. Azt gondolom nyugodtan kiejlenthetjük, hogy egy havi 135ezer forint alatti jövedelemmel rendelkező háztartás nem fog kiemelkedő importkeresletet támasztani Biztosan állíthatom - a mi öttagú családunk csak kajára kb 100ezer forintot költ és ebben nincs benne a gyerekek ebédje. Mi (a reggeli műzlin kívül) teljesen indiai módon étkezünk, biztos vagyok benne egy átlag középosztálybeli indiai család sem ússza meg lényegesen kevesebből.  Ezen nívó felett pedig mindössze az indiai háztartások 1,2% található. Ez kb. 2,4 millió háztartás. (nagyjából 200 millió háztartás van Indiában). Sajnos éretelmezhető magyar adatot nem találtam, pedig vagy fél órát kerestem. De szinte biztos vagyok benne, csak hazánkban közel ennyi háztartás van (ha nem több), amelynek a jövedelme meghaladja a 135ezer forintot havonta. Azt is figyelembe kell venni, hogy míg nálunk az átlag háztartás alig nagyobb mint 3 fő, Indiában átlag 6 embert kell eltartani ennyi pénzből.

Azaz arra nem számíthat a világ, hogy a sok egyre gazdagabb (már persze itteni éretlemben) indiai fogyasztó hirtelen elkezdi költeni majd a pénzt más országok termékeire, mert egész egyszerűen nincs neki. Persze ezzel együtt igaz, hogy a nagy számok miatt jól megy itt minden luxusmárkának, de ez egy nagyon-nagyon kicsi réteg fogyasztása, amely világszinten lehet, hogy a Patek-Philippe-nek és a Guccinak sokat segít, de az átlagtermékeket gyártó cégeknek nem.