Ez a poszt eredetileg egy kommentre adott válasznak indult, de aztán olyan hosszú lett, meg talán másnak is érdekes lehet, hogy poszt lett belőle. A kommenteket azt hiszem, kevesen olvassák. Sajóval kezdtünk eszmét cserélni India fejlettségéről a „Mennyi az annyi” poszt kapcsán.…

Ma egy szintén Kalkuttában készült képet szeretnék eljuttatni hozzátok. Valamely élelmes vállalkozó üres hordókból pontonokat tákolt össze, amelyekre óriásplakátokat helyezett el egy olyan tó vizére, amely az egyik főút mellett helyezkedik el. Ügyes.  

Ma két fotót szeretnék veletek megosztani. Jól mutatják az ország kettőségét. Az első az Ázsiai Társaság VIP WC-jében készült, ahol a piszoárból egy slag-darabon keresztül a nyitott elfolyócsatornába került a matéria. Jól passzol a híres intézmény elképzelhetetlenül…

Ahogy korábban írtam, Kalkuttába csak üzleti útra érdemes menni, turistaként senkinek nem ajánlom, hogy odautazzon. Óriási, kaotikus, büdös, hangos (nagyon – úgy vettem észre Kalkuttában sokkal többet és hosszabban dudálnak, mint Delhiben) és az úgynevezett látnivalók közül…