white-tiger-0001.jpgEz a poszt eredetileg egy kommentre adott válasznak indult, de aztán olyan hosszú lett, meg talán másnak is érdekes lehet, hogy poszt lett belőle. A kommenteket azt hiszem, kevesen olvassák.

Sajóval kezdtünk eszmét cserélni India fejlettségéről a „Mennyi az annyi” poszt kapcsán. Nekem az a véleményem, hogy a GDP jobban nő, mint amennyit becsülnek, Sajó szerint sokkal kevésbé, mert a nagy növekedésnek a vidéki Indiában – Kínával ellentétben - semmi nyoma nincs, csak a városokban látszik és ott is csak felemásan. Egyelőre fennáll még a véleménykülönbség, nem is erről akarok most írni.

Az indiai kormánynak is egyik legnagyobb problémája az, hogyan lehetne a gazdasági növekedés hatásait kiterjeszteni az egész népességre. Sajnos abban Sajónak igaza van, ez még egyelőre nehezen megy. Illetve vannak olyan részei az országnak, ahol egyáltalán nem megy.

Nem is lehet Kínát összehasonlítani Indiával. Én nagy hibának tartom, hogy a két országot egy kalap alá próbálják venni, egész más világok. Mind a kettő Ázsiában van és mind a kettőben egy milliárdnál is többen laknak. De itt a párhuzam véget is ér. Kína diktatúra, India demokrácia. India hindu és moszlim, Kína leginkább szekuláris. Kína fényévekkel előrébb van, bármilyen tempóban is fog fejlődni India, 20 év múlva sem lesz még ott ahol Kína tart ma. Hacsak nem fog valami társadalmi robbanás bekövetkezni Kínában. (Ami egyébként Indiában sem teljesen kizárt – évente 60 millió új munkahely kellene az országban, ettől nagyon messze vannak)

220px-China_high-speed_rail_network.pngEgyébként azért én azt hallom az itteni külföldiektől - akik járnak Kínába is - hogy a fejlődés ott is a városokra a korlátozódik, a falvakban ugyanolyan szegénységben élnek most is, mint 500 évvel ezelőtt. Nem saját tapasztalat, ezért nem tudom igaz-e, de amennyire hallom, az óriási infrastrukturális beruházások egyike sem arra irányul, hogy a falvakban jobban éljenek az emberek (szerintem nagy részük katonai indíttatású – nem véletlen például, hogy az egész országot lefedő nagy sebességű vasúti hálózatot építenek, így a hadsereget órákon belül egy esetleges zavargás helyszínére tudják vezényelni). Sok helyen abból él az egész falu, amit a városokban dolgozó munkások hazaküldenek.

De Kínáról nem tudok érdemben nyilatkozni, soha nem jártam ott.

Indiával kapcsolatban azt gondolom, hogy az ország teljesen két részre szakadt. Van 350-400 millió ember, aki éjt nappallá téve gürizik, a saját anyját is eladná, hogy előrébb kerüljön. Ők viszik előre az egész gazdaságot. Van viszont 800-850 millió ember, aki nagyon is elégedett azzal, amije van (bármennyire is kevés az), és egy szalmaszálat se tenne keresztbe azért, hogy jobban éljen. Elismerem, ebből biztosan van 50 millió, aki szeretne tovább lépni, és a külső körülmények miatt nem tud, de fenntartom, az indiaiak többsége nem hajlandó többet/jobban dolgozni azért, hogy feljebb emelkedjen.

 Nagyon sokan nem akarnak. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy egyre nagyobb hiány van aratómunkásból Indiában. A kormány által kezdeményezett NREGA programban (akit érdekel, bővebben olvashat róla a poszt végén) ugyanis mindenkinek garantálnak évente 100 nap közmunkát. A vidékiek nagy része pedig inkább elmegy az egyáltalán nem megerőltető közmunkákra (gondolom el tudjátok képzelni, milyen munkatempó lehet egy ilyen helyen) kevesebb pénzért, mint elmenne mondjuk rizst aratni, amelyik többet fizetne, de kemény meló. Ez a jelenség már olyan méreteket öltött, hogy a kormány elrendelte, betakarítási szezonban szüneteltetni kell a közmunkákat.

De jó példa erre a követségen dolgozó egyik helyi alkalmazott felesége is, aki sem írni se olvasni nem tud. A gyerekét egy másik alkalmazott lánya korrepetálja, aki felajánlotta, hogy a gyerekekkel együtt őt is megtanítja írni-olvasni, teljesen ingyen. A válasz egyértelmű nem volt. A nő azt mondta, neki erre nincs szüksége.

Nem tudom olvastátok-e a Fehér Tigris (White Tiger) című könyvet Aravind Adigától, az nagyon jól leírja ezt a helyzetet. (Csak annyit a könyvről, hogy a címét annak köszönheti, a főhőst egy ízben olyan ritkának nevezik, mint a fehér tigris, mert tanulni akar – ezek után mindenki fehér tigrisnek csúfolja) Mindenkinek ajánlom, mert nagyon olvasmányos és hátborzongatóan jó leírása a mai Indiának, annak a komplex helyzetnek, amelyet az ezeréves tradíciók és a modern világ ütközése teremt. Amelyben szerintem (és abból következően, hogy én így látom, szerintem a könyv szerint is) az ezeréves kultúra áll nyerésre. Bármennyire is nyitott a társadalom, bármennyire is sok behatás éri az embereket, a szokások, a beidegződések nagyon lassan változnak. Biztosan fognak majd idővel, de sok-sok emberöltő el fog telni, amíg másképpen élnek majd az indiaiak.

Itt a posztnak vége, de akit érdekel mi az az NREGA (illetve most már MGNREGA, de mindenki csak NREGA-nak hívja) annak egy rövid (na jó, közepesen hosszú) áttekintés jön.

Az indiai állam központi és legnagyobb foglalkoztatási programja az úgynevezett Mahatma Gandhi Nemzeti Vidéki Foglakoztatási Garancia Törvény (Mahatma Gandhi National Rural Employment Guarantee Act – MGNREGA). A 2005 augusztus 5-én hatályba lépett törvény (akkor még csak NREGA volt a Mahatma Gandhi nevet csak 2010-ben kapta) jogi garanciát ad arra, hogy a társadalom legszegényebb rétegei pénzügyi évenként 100 nap közmunkát végezhessenek, amennyiben élni kívánnak ezzel a lehetőséggel. A törvény kötelezi a tagállamokat, hogy MGNREGA programokat indítsanak. A központi kormány állja a fizikai munka költségének 100%-át és az anyagköltségek 75%-át. A maradékot az állami, vagy helyi költségvetésből kell fedezni.

Amennyiben a tagállamok nem tudnak munkát biztosítani a jelentkezőknek, munkanélküli segélyt kell részükre folyósítani. Mivel a segélyt a tagállamoknak maguknak kell fizetni saját költségvetésükből (az MGNREGA bérköltségét pedig a központi kormányzat fizeti), ez komoly ösztönzőként hat a közmunka programok megszervezésére.

 A közmunkáért a résztvevők az adott államban mindenkor érvényes napi minimumbért kapják, amely nem lehet kevesebb, mint INR 120 (mai árfolyamon 526,5 Ft), azaz éves szinten az egy munkásnak garantált összeg minimum 52.650.- Ft.

A program mindenki számára hozzáférhető, akinek nincs munkája, nem kell a szegénységi küszöb alatt élni.

  • Minden vidéki háztartás felnőtt tagja jelentkezhet, aki hajlandó kézi segédmunkát végezni. Írásban vagy szóban kell jelentkezni a helyi elöljáróságnál,
  • Az elöljáróság a megfelelő ellenőrzés után egy Munkakártyát (Job Card) bocsát ki, amely ingyenes és tartalmazza a kérelmező fényképét.
  • A kártyát 15 napon belül ki kell adni a jelentkezőnek,
  • A kártya birtokosának írásban be kell jelentenie a munkára való jelentkezést és a munka időtartamát, amely ideig dolgozni kíván. Ez nem lehet 14 napnál kevesebb.
  • Az elöljáróság igazolást ad a jelentkezés dátumáról, amelyhez képest a munkához jutás 15 napos határideje számítódik.
  • Amennyiben ez nem valósul meg, napi munkanélküli segélyt kell folyósítani, amely az állami költségvetésből fizetendő.
  • A munkát a jelentkezés 5 km-es körzetében kell biztosítani. Amennyiben ez nem lehetséges, 10%-os plusz bért kell fizetni a közlekedési és megélhetési költségek fedezetére.
  • A nőknek és férfiaknak egyenlő bért kell biztosítani.
  • Az állások legalább egyharmadát nőknek kell biztosítani.
  • A munka során gyermekfelügyeletet, italt és árnyékot kell biztosítani.
  • A program minden részletének ellenőrizhetőnek, nyilvánosnak és mindenki által hozzáférhetőnek kell lenni.

 

A munkák jellemzően vízgazdálkodási, talajmegőrzési, erdősítési, vidéki útépítési, árvízvédelmi és közművesítési projektek. Kifejezetten a vidéki infrastruktúra, azon belül is az agrárinfrastruktúra fejlesztését hivatottak segíteni. A munka elvégzése során nem lehet sem alvállalkozót, sem gépi eszközöket használni. Ezzel együtt egy-egy projektben a munka-anyag aránynak minimum 60:40-nek kell lenni. A központi kormány állja a fizikai munka költségének 100%-át és az anyagköltség 75%-át. A maradékot az állami, vagy helyi költségvetésből kell fedezni.

A programra az indiai kormány egyre nagyobb összegeket költ, a 2010-2011-es költségvetési évben elérte az USD 8,91 milliárdot (közel kétezer milliárd Ft, ez csak a központi költségvetés által fizetett összeg. Mivel az élőmunka aránya 71% volt, a helyi költségvetések költsége további kb. USD 160 millió), és 54.954.225 embert érintett. Ez az indiai népesség kb. 5%-a.

A program során 5 millió projektet kezdeményeztek, melyből 2,6 millió fejeződött eddig be.

A programot sok kritika éri, a bürokrácia miatt lassúak a kifizetések, melegágya a korrupciónak, sok a visszaélés (százezres nagyságrendben adtak ki olyan embereknek is munkát, akik más állami munkahelyen dolgoztak), az igazán rászoruló területeken kevés a munka. Talán a legnagyobb probléma a programmal kapcsolatban, hogy sok területen ma már nem lehet mezőgazdasági munkásokat és építőmunkásokat toborozni, mert a legszegényebbek inkább a sokkal kevésbé megterhelő állami munkát választják mint a valamivel jobban fizető, de kemény munkát jelentő aratást vagy a kubikolást. Ez nagyon érzékenyen érintett sok mezőgazdasági termelőt és nagyban hozzájárult a most már tartósan 15-20% közötti élelmiszer-inflációhoz Indiában. Ezen probléma kezelésének segítésére 2011 júliusában a központi kormányzat olyan direktívát adott ki, amely szorgalmazza, hogy az államok szüneteltessék az MGNREGA programokat a betakarítás idején.

(További egészen részletes információk a http://nrega.nic.in/netnrega/home.aspx weboldalon érhetők el.)

 

Szerző: zdyzs  2011.12.11. 16:55 8 komment

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Sajo - www.chanceindia.org · http://indiaindia.blog.hu 2011.12.12. 20:22:31

Szia!

Hát, igen, a véleménykülönbség fennáll, de ennek valószinüleg az az oka, hogy más oldalát látjuk ugyan annak az éremnek. :-) Ettől függetlenül nem szeretném azt mondani, hogy nincs fejlődés Indiában...azt gondolom van, csak nagyon felemás.

NREGA: jól hangzik. Elméletben. Nekem ugyanis volt szerencsém egy olyan helyi falusi szervezettel együtt dolgozni, akik igen aktívan foglalkoztak ezzel a programmal is...próbálnak segíteni érvényt szerezni a törvénynek. Komoly erőfeszítéseket igényel. Ugyanis eszerint a szervezet szerint az NREGA alapján kifizetett munkások jelentős része "fantom". Aki valójában soha nem végezte azt a munkát, ami a papiron szerepel és soha nem is kapta meg a pénzét. Ugye van elképzelésed, hogy akkor ki rakja el azt a pénzt? A hivatalnokok amúgy igen könnyen át tudják verni az írni-olvasni nem tudó, a törvényekről maximum hallomásból értesülő embereket.

Abban persze igazad van, hogy egy átlag indiai nem túl rugalmas, nehez tud elszakadni attól, hogy az "apám is így csinálta". De azt már másként látjuk, hogy akar-e dolgozni. Mert szerintem a többség akar...csak azt nem tudja elképzelni, hogy mást csináljon, mint amit addig csinált. Illetve ha végkép nem tud megélni, akkor elmegy a nagyvárosokba, hogy megpróbáljon ott valami munkát találni...riksahúzó, kuli, szemétgyűjtó lesz belőlük és napról-napra tengődnek a slumokban (nyomornegyed). Ahogy én láttam a falusi munkaerőhiány inkább ebből a migrációból adódik...ugyanis az időszakos mezőgazdasági munkából (amit amúgy napszámban és csak éhbérrel fizetnek meg) nem lehet egész évben megélni és családot eltartani.

Sajnos ez a legnagyobb baj Indiával. A néhai Rajiv Gandhi miniszterelnök szerint is úgy nyilatkozott, hogy csak a pénz 15%-a jut el az ilyen programokban a rászorulókhoz. Indiai ismerőseim szerint azóta a helyzet inkább csak romlot, meg Rajiv amúgy is erősen alúlbecsülte a korrupciót.

A Fehér Tigris pedig tényleg jó könyv. És tényleg sok érdekes dolgot meg lehet tudni Indiáról belőle. De javasolnám még Mark Tully könyveit is...azok is igen érdekesek és sok visszaköszön belőlük abból, amit én tapasztaltam.

Üdv,
Sajo'

Sajo - www.chanceindia.org · http://indiaindia.blog.hu 2011.12.12. 20:23:19

Siettem, elnézést a sok helyesírási hibáért és elírásért.

Sajo'

पेतॅर 2011.12.12. 21:06:15

nagyon hasznos írás! köszönet érte

zdyzs 2011.12.13. 15:35:40

Sajo' - abban sajnos teljesen igazad van, hogy a NREGA pénzek jelentős részét lenyúlja az ezerfejű indiai adminisztráció. Viszont ez azon nem változtat, hogy az aratómunkások hiánya azóta jellemző, amióta felfutott a NREGA. Lehet, hogy csak véletlen egybeesés, de migráció volt már előtte is, és akkor senki nem panaszkodott arra, hogy nem tud aratómunkásokat szerezni.
De - mivel ez India - az is abszolút lehetséges, hogy azok használják takarózásul az egészet akik kizsákmányolják a szegény nincsteleneket, és most nem hajlandók mondjuk napi 25 rúpia helyett 45 rúpiát fizetni az aratásért. Mert akkor már biztosan nem érné meg nekik :-((((
A korrupció annyira áthatja ezt a társadalmat, hogy ehhez képest az otthoni politikusaink legelvetelmütebbje is ma született bárány.

Sajo - www.chanceindia.org · http://indiaindia.blog.hu 2011.12.30. 13:57:50

@zdyzs: Először is Boldog Új Évet! :-)

A témához: hát igen, Indiában nehéz megmondani, mi az igazság. Én csak annyit tudok erről, amit láttam-halottam a falvakban, ahova heti többször jártunk az indiában töltött egy év alatt: a NREGA-ból pénz csak elvétve jut a helyiekhez (illetve hála a helyi Lok Samitinek, ezekben a falvakban egy picivel jobb a helyzet, mint az indiai átlag, de még így is sok a visszaélés) és a helyi földnélküli parasztok mind arra panaszkodnak, hogy nem találnak napszámos munkát, vagy ha igen, akkor gyakran olyan keveset kapnak érte, hogy még a saját maguk napi élelme sem jön ki belőle.

Az indiai korrupció mértékéről adott jellemzéseddel sajnos egyet kell értsek.

Üdv,
Sajo'

zdyzs 2012.01.11. 15:01:39

@Sajo - www.chanceindia.org: Neked is BUÉK!
Sajnos amit Te (is) tapasztaltál vidéken, azt bizonyítja, hogy az egész rendszer rossz.
Az egyik dolog (a sok közül) amit nem értek Indiában, hogyan nem történt itt még társadalmi robbanás. Európában összehasonlíthatatlanul jobb körülmények között élő emberek az itteni visszaéléseknél sokkal kevesebbért is az utcára mennének autókat égetni, kirakatokat betörni. Itt meg nagyon kevés az erőszakos tömegmegmozdulás (a terrorista robbantások más kategória). Lehet, hogy csak az lázad akinek vannak már javai? Aki teljesen nincstelen, az azzal van elfoglalva, hogy ne haljon éhen. Pedig azt gondolná az ember, hogy akinek semmi vesztenivalója nincs, az könnyen kapható bármire. Valahogy Indiában ez mégsem történik. Nagy mázlijuk van, hogy legnagyobb nemzeti hősük, akit ma is félistenként tisztel mindenki irtózott az erőszak minden formájától.

Sajo - www.chanceindia.org · http://indiaindia.blog.hu 2012.01.11. 16:35:37

@zdyzs: Szia! Valószinüleg a vallásuk az oka, hogy nincs társadalmi robbanás, nincsenek erőszakos cselekmények. Nagyon leegyszerűsítve, de úgy tűnik, hogy azért fogadják el a helyzetüket, mert nagyon mélyen gyökerezik bennük az a hit, hogy a jelenlegi helyzetük az előző életükben összegyűjtött karmájuk következménye. Persze az elnyugatiasodossal, ami azért - ha lassan is - de Indiában is megindult, ez a szemlélet is meg fog lassanként változni...és a világ legnagyobb problémája szerintem India lesz ekkor. :-(

Üdv,
Sajo'

zdyzs 2012.01.12. 18:15:19

@पेतैर: Én köszönöm, hogy olvasod (és még jobb, írsz is!) :-))
süti beállítások módosítása