Április 3-a, Kohora, Asszám, India

Mint minden iskolás gyermeket nevelő szülő, kényszerűen mi is szigorúan igazodunk az iskolai szünetekhez a szabadságaink tervezésénél. A tavaszi szünet április legelejére esett, ezért ekkor indultunk neki újra felfedezni India még nem látott részeit. Idén tavasszal választásunk (vagy inkább választásom, mert a túráinkat én tervezem) a Kaziranga nemzeti parkra esett, amelyről sok jót hallottam/olvastam (a NatGeo egész cikket szentelt neki). A világon itt él a legtöbb indiai orrszarvú – a nevével ellentétben egész Dél-Ázsiában honos (volt, ma már csak elvétve akad belőle) – és ezen felül is nagyon változatos az állatvilága. Egyetlen baja, hogy nagyon messze van. Még indiai méretekben is, ahol pedig minden messze van. Két és fél óra repülővel, majd hat óra autózás. Mindennel együtt több mint kilenc óra az út.

A park Asszám állam területén van, amely ugyan az észak-keleti államok közül messze a legnagyobb, a „kis” államok közé tartozik, hiszen kisebb, mint hazánk, csak 78.438 km2, ráadásul csak 24 millió lakosa van. Az állam a Brahmaputra két partján terül el, onnan, ahol a folyó kilép a Himalájából, egészen Bangladesig. Asszám történelme is évezredekre nyúlik vissza, nagy és gazdag királyok uralkodtak itt, egészen a XIX.sz. elején bekövetkezett burmai támadásokig, amelyek megtizedelték a lakosságot. A legyengült államot a britek könnyen leigázták, a megürült földekre teát telepítettek, és a munkaerőt India más részéből származó emberekkel pótolták. Ez persze mind a mai napig ellentéteket okoz, de akkor ez nem érdekelte a Kelet-Indiai Társaság embereit. Asszám volt az első hely ahol olajat találtak Indiában, de ez egyáltalán nem látszik, a pénzt teljesen biztos nem itt költötték el.

 

A viszonylagos elmaradottságnak az az előnye megvolt, hogy egyes helyeken megmaradt a háborítatlan természet, sok nemzeti park van itt, a leghíresebb a Kaziranga. Nem kis befektetés ide eljönni, mert ezen kívül Asszámban kevesebb látnivaló van, mint ahány szépségversenyt nyert Zámbó Jimmy. Nem is tudtam 4 napnál többet értelmesen programmal megtölteni, és ebből két nap az utazás.

Hajnali fél hatkor indult a repülőnk, így fél négykor kelhettünk, miután kellően kiörömködtük magunkat India nagyszerű világbajnoki címén (bővebben alább:

 

 

http://ahovakolumbuszindult.blog.hu/2011/04/02/india_vilagbajnok#more2794558) . A korai indulásnak annyi előnye volt, hogy nyolcra már Guwahatiban voltunk. Ismerős volt a reptér, hiszen Megalája felé is itt szálltunk le. Akkor nem is próbáltunk körülnézni a városban, mert rohantunk Shillong felé (erről bővebben itt: http://ahovakolumbuszindult.blog.hu/2010/10/10/on_the_road_again_11). Most azonban volt annyi időnk, hogy megnézzük a Brahmaputrát – jó nagy -, és egy templomot, amely a hindu vallás egyik kiemelkedően szent helye. Amikor ugyanis Síva holtan találta új feleségét, éktelen haragjában el akarta pusztítani a világot. Visnu ezt ugyan megakadályozta, de közben Szíta holtteste 51 darabban lehullott a földre. Ahol földet ért, mindenütt templomokat emeltek, itt Guwahatiban pont a yoni-ja ért le, (mivel nincs 18-as karika nem írom le melyik női nemi szerv ez) ezért a földet érés helyén emelt Kamakija templom a női spirituális energia tantrikus központja. Mivel ez az egyetlen látványosságnak nevezhető dolog a városban, ide elzarándokoltunk mi is.
A templom egy magaslaton van, sűrűn egymás mellé települt boltok és koldusok sorfala között lehet megtalálni az egyáltalán nem grandiózus építményt. Mi magába a szentélybe nem jutottunk be, mert saccra négy órás sor állt, illetve ha fizettünk volna fejenként száz rúpiát, akkor beállhattunk volna a sor egynegyedéhez, de erre sem vállalkoztunk. Az időhiányon kívül az is ellene szólt, hogy a sor egy embernyi szélességű, földtől mennyezetig érő vasrácsok között kanyargott ide-oda. Ránézni is rossz volt, hát még belegondolni mi történne ott, ha tűz van, vagy valami miatt kitör a pánik. Az biztos, hogy a világ fejlettebb felén ilyet ötven éve nem lehet üzemeltetni. Ez is csak Indiában lehetséges.

A hely szellemének megfelelően minden valamirevaló istenszobor vörösre van festve és a templom tele van kecskékkel, galambokkal meg tyúkokkal, amelyeket megfelelő díjazás ellenében a papok feláldoznak az oltáron. Nagyobb ünnepekkor egy ökörnek vágják le a fejét. A sok állat mind odapiszkít, el tudjátok képzelni, hogy néz ki a padló. Az áldozati vér miatt mindent belepnek a legyek. Adjátok ehhez hozzá, hogy mint minden templomba, ide is csak mezítláb lehet bemenni. Ahogy már írtam, India nem a gyenge idegzetűeknek és/vagy gyomrúaknak való.

A templom után még lementünk a Brahmaputra partjára, mégis csak a világ nagy folyamainak egyike! Nem mondom, hogy ennek a partján fogok andalogni romantikázva a feleségemmel, de maga a folyó meggyőzően hatalmas. Még nekünk, Dunához szokott magyaroknak is nagynak tűnt. Rövid nézelődés után nekivágtunk a Kazirangába vezető útnak. Nagy várakozásaink nem voltak, hiszen már jártunk errefelé, de az útnak még ezt is sikerült alulmúlni. A 2x2 sávos úton folyamatos volt az építkezés, ezért hol az egyik, hol a másik irány volt lezárva (az építkezés tempójából én arra következtetek, ez állandó állapot, mert mire végre befejezik a felújítást, addigra teljesen tönkremegy a másik sáv), és kb 5 kilométerenként teljesen megszűnt az út. Nem is csoda, hogy a 217 km-t 6 óráig tart leküzdeni. És csak azért ilyen gyorsan, mert van kb. 25 km már-már autópályának nevezhető szakasz (2x2 sáv, fix elválasztó középen, nincs szintbeli kereszteződés – csak a leállósáv hiányzott) bár ennek is csak egyik irányát használják, és az utolsó 45 km jó minőségű 2x1 sávos autóút. Mindez vasárnap, mikor alig van forgalom.

Szállásunk egy különálló, kétágyas bambuszházakból álló tábor. Egyszerű, de kényelmes és tiszta. A víz annyira vasas, hogy egészen sárga – vagy legalábbis ezt akarjuk hinni, nem pedig azt, hogy egyszerűen koszos. De ezen kívül elégedettek vagyunk, illetve még egy kis probléma merült fel, de ez is túlélhető. Most van ugyanis Asszám állam ezen területén a választás, ezért háromnapos alkoholtilalom van. A magunkkal hozott „fertőtlenítőn” (Sétáló Jani) kívül absztinensek leszünk.
Holnap reggel elefántszafarival kezdünk, aztán délután dzsippel is bemegyünk a parkba.
Szerző: zdyzs  2011.04.08. 05:43 Szólj hozzá!

Címkék: templom tantra síva asszám yoni

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása