Idén Delhiben töltöttük Holi napját. Az itt lakó ötgyermekes magyar-svájci család (ahol a férj magyar és a Bombardier itteni főmérnöke – ő felelős az itteni metroszerelvényekért) javasolta, menjünk velük a szomszédjukban tartott nagy ünnepségre, amelyet a lakópark eredeti  fejlesztőjének a fia tart. Elfogadtuk a meghívást, mert tavaly a Corbett nemzeti parkban voltunk, csak azt láttuk a falusiak hogyan ünnepelnek. Meg egyébként is rég láttuk őket, pedig  a gyerekek nagyon jól elvannak egymással.

A család egy nagy „farmhouse”-ban lakik, talán emlékeztek itt Delhiben szemérmesen így hívják a hivalkodóan nagy, megfizethetetlen árú, hatalmas villákat, medencével, óriási kerttel. Nekik konkrétan teljes gazdaságuk van, tehenek, lovak, szamár, kacsák, libák, disznók, tyúkok, nyulak, egy dán dog, egy rettentő kövér beagle-szerű négylábú és számtalan tengerimalac. A gyerekek lovagolnak ezért a ló, a tehén a hormonkezelt tej elkerülése miatt, a tyúkok a biotojás miatt, a kutya gondolom a gyerekek miatt került hozzájuk. A többiről nem tudom, de ott vannak. Nem is csoda, ha a kölkeink szeretnek ott lenni. A házigazdákat meg nem kell félteni, itt Indiában nem gond megfizetni 5-6 embert, hogy foglalkozzanak az állatokkal. Nem ők hordják a moslékot a malacoknak.

Átsuhantunk a városon – szinte nulla forgalom volt – és már útközben számtalan pirosra, sárgára, kékre és még ki tudja milyen színűre festett vidám emberrel találkoztunk. Meg is dobálták a kocsinkat, de szerencsénkre csak egy sima vízzel töltött lufival. Az autók ilyenkor ugyanis szabad prédának számítanak, a sok ünneplő előszeretettel festi le a kocsikat. Megdobálják színes porral, leöntik festékkel, festékkel töltött lufit dobnak rájuk. Vidéken le is zárják az utakat, és ha akarod, ha nem, együtt kell ünnepelned a helyiekkel. Delhiben ez szerencsére nincs, és rendőrből is tízszer annyi volt az utcán mint általában, gondolom a rendbontások megakadályozására.

A barátaink házától átgyalogoltunk a kb. 5 perc sétányira levő óriási telekre, ahol maga a rendezvény volt. A tulaj csak hétvégén használja, ezért csak egy viszonylag kicsi és spártaian berendezett ház áll rajta (nem több mint 15 szoba), a kert viszont kb. akkora, mint a Millenáris park. Az egy órás késéssel pont időben érkeztünk, mert már elkezdődött a buli, de még voltak üres székek. A bejárat mellett egy mosogatóban (pulttal együtt kihozták a házból) hatalmas mennyiségű színes por. Mi is beletúrtunk, aztán meglapogattuk egymás vállát, ne legyünk színtelenek.

Egy kisebb csoport vízzel keverte a port, és a külön erre a célra gyártott végtelenül egyszerű és ócska vízipisztolyokból lövöldözték a festéket az emberekre. Gyermekeink 5 perc leforgása alatt totálisan festékesek lettek, Zsuzsi negyed órát sikálta az arcukat, hogy legalább az ne legyen festékes a kaja előtt, de csak annyit ért el, hogy az ő tenyere is teljesen rózsaszín lett.

Leültünk a színes fátylakból készítet pavilon alá, amely érdekes módon annak ellenére kellemes hőmérsékletet teremtett, hogy simán átsütött rajta nap. Mondjuk nem is volt meleg, 30-32 fok lehetett. Valamennyit ettünk is, de nem sokat. Elsősorban ugyanis „utcai” kaják voltak, és kiderült, nem csak azért nem eszünk az utcai árusoknál, mert nem higiénikus, hanem ezért is mert nem jó. Mindent bő olajban sütnek meg, már csak ezért sem az igazi. De az alapanyagok kombinációja sem nyerte el a tetszésünket. így legalább megtudtuk, eddig nem vesztettünk sokat.

Az indiaiak láthatóan jól érezték magukat, ettek, ittak, táncoltak és főleg kenték egymásra a festéket. Szárazon, vizesen, ahogy jött. A gyerekeket egy időre körbevezették, majd felszálltak a kertben álló gőzmozdonyra. Mert az is van a kertben, nem az igazi egy ekkora birtok gőzmozdony nélkül. Jelentős csata alakult ki a mozdonyra felfért, illetve a lent ragadt gyerekek  - és tegyük hozzá, felnőttek – között.

A kert egy más részében egyesek teljesen bedurvultak, egész vödör festékeket képesek voltak egymás nyakába önteni, képzelhetitek milyen jól mutattak. Azt viszont meg kellett állapítanom, hogy a melltartó térhódítása előtt egy ilyen Holi biztosan felért egy vizespoló versennyel, nem véletlen, hogy Lord Krisna kedvenc időtöltése volt.

Gyermekeink újra eltűntek, és visszatérésük után rájöttümk, az étkezés előtt teljesen téves volt az az elképzelésünk, hogy nem lehetnek koszosabbak. De a képekről gondolom látszik milyen állapotban voltak. Addig maszatolták egymást, amíg el nem fogyott az összes festék. Akkor, mint akik jól végezték dolgukat, visszamentünk a barátaink házába, ahol a házigazda tanácsára úgy ahogy voltak beleugrottak a medencébe. Úgy látszik a rózsaszín festék a legvirulensebb, mert azon kívül, hogy a víz is rózsaszín lett, a kölkeink is szép élénk pink színűek lettek. A többi festéket ugyanis sikerült lemosni, vagy leázott a medencében. De a pink nem, még most is (két nap múlva) is vannak rajtuk rózsaszín foltok.